Ajvé, a ligetben (Szép Ernő: Lila ákác)

  • Deutsch Andor
  • 1999. október 6.

Zene

Szép Ernő: Lila ákác - budapesti bemutató a Bárkában

Színház

Szép Ernő: Lila ákác - budapesti bemutató a Bárkában

Ne higgyük ezt a Lila ákácot bájos kis csacskaságnak, édes, múltba merengő matinénak vagy egy könnyű kasszasikerre törő direktor biztosra menő műsorpolitikájának: mármint a Lila ákác mindez együtt, persze csacska, mereng és szinte biztosan működik, de azért a lizsében fontos dolgok történhetnek, ha egy társulat vagy egy rendező komolyan akarja. Szép Ernőn nem múlik, ő ehhez is, ahhoz is (vagy mindkettőhöz egyszerre) magasra adja a labdát.

A Bárka legénysége különleges helyzetben van ahhoz, hogy óvatosan kezelje a biztos labdákat. Nem mintha túl gyakran alakulnának társulatok vagy épülnének színházak mifelénk egyáltalán - de ha alakulnának, épülnének is, ilyen pozitív előítélettel én például még sosem találkoztam. Három évvel ezelőtt egy előadásukkal kedvencek lettek, és azóta mint nagy ígéretre, mint biztos befutóra tekint rájuk szakma és közönség. Sztárok lettek még kapunyitás előtt. A Lila ákácot egy éve játsszák Pécsett, most, hogy felépült végre a színház, megvolt a budapesti premier. Telt házzal (ahogy az elmúlt néhány hét minden előadásán) és a publikum elégedett szeretetétől övezve.

Szép Ernő sikert arat. A liget és az ott összegyűlő életunt meg életvágyó kispolgárok érzelmes, sosemvolt világának megidézésén a mostani überposztmodern közönség is nagyokat nevet - és fogadnék, hogy ugyanott, ugyanazokon a vicceken, amiken a hetven évvel ezelőtti preposztok. Ez a darab sosem volt korszerű: eleve idejétmúltan született, már kortárs nézői számára is inkább felidézett valamit, amiről akkoriban valószínűleg jobban tudták, hogy az ennyire békés békebeliség csupán vicc, hazugság, álom. Nemcsak Pesten: az emlegetett Harkovban a húszas évek elején már egészen ritkák lehettek a hercegek és a cobolybundák. Szép Ernő viszont másképp látta a világot. Ezt a szöveget eleve porosra (csillámporosra) írta, és a szöveg még most is él. Jó volna érteni, miért.

Na, nézzük: az orfeum világa, a hazudozásba, hűtlenkedésbe belenyugodott, mindeköré elveket faragó uracsok és dámák, a prostiként is ártatlan cselédlányok, a naiv, kitörni vágyó ifjoncok: sztereotípiák sora - mindegyik nagy odafigyeléssel, egyenként, pontosan megrajzolva. A színészek biztosan szeretnek Szép Ernőt játszani. Az előadás ki is aknázza az itt rejlő lehetőségeket, és a mellékszereplők nagy sikereit hozza: Mucsi hétgyermekes, kispolgári nőimitátorként persze nagy nevetéseket arat, de Scherer, Gyabronka, Tóth József, Vasvári Emese és a többiek mind eltalált, jól kitalált, élő és mégis a szükséges mértékben felstilizált figurák: minél kisebb a szerep, annál nagyobb az előadás telitalálata (egész a hallgatag bárzongoristáig, aki csak bejön, mosolyog, és játszik, de abban - ahogy ezt komoly kritikusok írni szokták -minden benne van). És mert ez a Bárka jelenlegi legnagyobb repertoársikerében, a Cseresnyéskertben is ugyanígy történik, a mellékszereplők pontosan megkoreografált, a legapróbb részleteket sem lényegtelennek tartó színpadra állítása az előadás egyik legnagyobb erőssége, feltételezhetjük, hogy a kis részletekben rejlő ördögök körüli gondosság lesz a Bárka egyik fő erénye.

Csupa antihős téblábol a színpadon: szépen beszélnek, és nagyon hajlanak a nagy kompromisszumra. Ettől is csak szerethetőbbek - a nagy érzelmeket majmoló Csacsinszky lángolásai bosszantó hazugságoknak tűnnek, vagy szeretnivaló csacsinszkyságoknak. Ebben az előadásban úgy játsszák el az utóbbit, hogy az előbbiről sem feledkeznek meg, és Tóth Manci vidéki kislibaságával sincs ez másképp. Az őt játszó Pokorny Lia tehetséges lány, és szemmel láthatóan élvezi, hogy büntetlenül affektálhat és mórikálhat: jól is áll neki. A lovagját alakító Kaszás Gergő viszont nincs a helyén. ´ született Pukk, mostani szerepét az egyszerűség kedvéért pedig definiálhatnák így is: mindaz, ami nem Pukk, az Csacsinszky. Kaszás képtelen ártatlan, tapasztalatlan fiatalember lenni. Nem erőssége a szelíd irónia -mindig bujkál benne egy kis hisztéria. Persze koncepció kérdése az egész, elképzelhető volna egy Lila ákác-előadás ilyen főhőssel is, csak akkor minden másnak alkalmazkodnia kellene hozzá. Ez az előadás viszont egy olyan, mondjuk hagyományos (tehát nem pukkos, nem krampuszos, rossztündéres) Csacsinszkyhoz alkalmazkodik, aki másképp van jelen.

Pedig az irónia helyes adagolása a legfontosabb itt: az arányokat kell pontosan kikeverni egy jól sikerült akácos esthez, és Simon Balázs, a rendező okosan hagyja is, hogy a darab diktálja az iramot. A háttérbe vonul. Nincsenek vadonatúj megoldásai, meglepő meglátásai, viszont hisz ezekben a szerepekben, és ami itt a legfontosabb: a szövegükben. Mert itt lehet a lényeg, ahogy ezek a figurák ezen a kicsi, poros, békebeli Budapesten olyan pompásan, stílusosan tudtak élni. Sőt elsősorban nem is élni - beszélni tudtak. Szép Ernő úgy látja - úgy hallja -, hogy a mi pompás kis világvárosunk népségének be nem állt a szája; a boldog békeidőket egyként végigbeszélte a cselédlány, bankfiú és artistacupringer. Hogy ki tudták fejezni magukat! Nagyanyáink mind költők voltak, és ettől boldogok. Irigylem őket, és a közönség legtöbb tagja valószínűleg ugyanígy volt ezzel. Közhelyfrappírozás meg édes csacsiságok gúnyos-komolyan való előadásában nem érünk már a nyomukba se.

Ez a szerény színház feltalálása: a darabot tálalják elénk, nem az előadást. A közönség tapsol, jól érzi magát, elégedett. Azután eltelik egy hét, és már nem a színész arcára emlékszik, csak arra, hogy van világ, ahol azt lehet mondani az imádott nőnek: Mi van, te kis csomag!

Deutsch Andor

Rendezte: Simon Balázs (nem a költő); szereplők: Kaszás Gergő, Pokorny Lia, Tóth József, Börcsök Enikő, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Gyabronka József, Vasvári Emese stb.; dramaturg: Tasnádi István; díszlet: Khell Zsolt; jelmez: Kárpáti Enikő

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.