"Nem panaszkodom" (Vidnyánszky Attila rendező)

  • Deutsch Andor
  • 1999. augusztus 5.

Film

A beregszászi Illyés Gyula színház alapítója, életben tartója és rendezője. Társulatának évente tíz bemutatója, körülbelül 280 előadása van, és nem hajlandó elfáradni. A szegedi fesztiválon beszélgettünk.
A beregszászi Illyés Gyula színház alapítója, életben tartója és rendezője. Társulatának évente tíz bemutatója, körülbelül 280 előadása van, és nem hajlandó elfáradni. A szegedi fesztiválon beszélgettünk.

MaNcs: Más Magyarországon játszani?

Vidnyánszky Attila: Ez nem egy oda-vissza előadás. Vannak más előadásaink, ahol a közönség szerves építője - vagy rombolója - az előadásnak, de ezt Az ember tragédiáját nem lehet túlságosan befolyásolni. Ez zárt világ, egyetlen, középre belógó lámpa fénye alatt játszódik, ahová a közönség vagy belép, és velünk együtt játszik, vagy nem... Ettől függetlenül folyamatosan alakul. Nagyon tradicionális Tragédia-előadás ez, legalábbis nekem ez volt az eredeti szándékom. Amíg műsoron tartjuk, addig nem is fejezzük be rajta a munkát: folyamatosan alakítjuk a játékot és a szöveget is. Egyébként ez az a darab, amit meg tudnék egészen másképp is rendezni. Talán jövőre Kijevben. Van egy nagyon jó ukrán fordítás, és hívtak, csináljam meg.

MaNcs: Arról vagytok híresek, hogy szokatlanul zárt társulatban dolgoztok.

VA: Vannak olyan adottságok, melyek zárttá teszik a létünket. Zárt világban élünk egy pici városban, ahol korábban sose működött színház, környezetünktől, más színházaktól teljesen elidegenülten. Kijev ezer kilométer, Budapest négyszáz, de a határ miatt az is ezernek számít. És tartozik ehhez egy szubjektív rész is: mi azt gondoljuk, hogy csak így, zárt közösségben érdemes ezt csinálni. Nem is akarjuk másképp, ha hirtelen átkerülnénk Budapestre, akkor se nyitnánk. Persze nagyobb csábításnak volnánk kitéve, Beregszászon biztosan nincs semmi kísértés. De azért keressük a kapcsolatokat a külvilággal. Volt egy közös produkciónk a kassai színházzal, hamarosan lesz egy a Közép-Európa Táncszínházzal, egy sajátos, formabontó rítus - csak tudjuk, mennyi kell ezekből, és utána rögtön visszazárunk.

MaNcs: Meddig lehet ezt a ti szerzetesi módszereitek szerint folytatni?

VA: A régi orosz tradíció szerint tíz év után kell megújítani vagy feloszlatni egy társulatot, mi a hetedikben vagyunk. Most jött hozzánk tizennégy új színész. Előtte heten voltunk, heten csináltunk mindent. Az újak besegítettek a Tragédiába, és most szerződtek hozzánk. Nem könnyű ez az új felállás; a régi gárda a színésszé, művésszé válás más fokán áll, az újak pedig teljesen kölykök, még azt sem tudják pontosan, hol vannak. El kell hogy fogadják a szabályainkat, a mi életünket, ami nem könnyű. Most avatjuk őket be. Hubaynak van egy nyolc egyfelvonásosból álló füzére, a Néró, én ezt hatféle szereposztásba dobtam szét, és már nyolc hónapja bogarászgatunk rajta. A fiatalok játsszák a főszerepeket, az öregek a mellékszerepeket. Biztos le fognak kopni néhányan, ami jó is, tizenkét-tizenhárom ember az ideális társulat, most húszan vagyunk. Nem tudom, hányan bírják ki. Nem könnyű ez. Naponta legalább 12 órát dolgozunk, és nincs szünnap. Sok mindenről le kell mondani.

MaNcs: Szegények is vagytok.

VA: A színház ilyen. Mit mondjak? A fizetés úgy nyolcezer forint körül van, de néha hét hónapot késik. Az utazások jók. Szerencsére sok fesztiválra hívnak bennünket, Magyarországon is sokat játszunk, el tudjuk magunkat adni. Ez valamennyire megkönnyíti a helyzetünket, így evickélünk a létminimumon. Nem lehet szemrehányással illetni azt, aki eljön. Olyan mennyiségű megalázó napi gond terheli a létünket, hogy az egyszerűen embertelen. Bár Magyarországon mostanában jobban odafigyelnek ránk; Kijevből csak erkölcsi támogatást kapunk, de az is fontos. Körülményeinkben, életformánkban mi vagyunk a legalternatívabb színház. Egy ideje nem panaszkodom, nem érdekes már erről beszélni.

MaNcs: Hanem miről?

VA: Hogy nem szabad leállni. Nagyon sok izgalmas társulat indul el, de kifullad. Otthon is mindig ezt mondom, én hiszek abban, hogy nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy valami legyen belőle. Az eredmény arányos a befektetett munkával. Nagyon sokat kell dolgozni és még többet tanulni. És egyre többen vannak, akiknek már mi vagyunk fontosak, eljönnek, néznek, büszkék ránk. Kijevben pedig szakmai körökben van sok barátunk.

A munka a lényeg. Időről időre le kell mondani mindenről, magunkra csukni a próbaterem ajtaját, és hónapokig elő sem jönni onnan. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ne így legyen. Lehet, hogy fogok még másokkal dolgozni, máshol, de az elvek biztosan ugyanezek maradnának.

MaNcs: Pedig nem is vagy aszkéta alkat.

VA: Igen. Akkor könnyű volna, így nehezebb. Választás dolga az egész.

Deutsch Andor

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.