Színház: Felejthető falatok (Ezeregy Szindbád - Stúdió K)

  • Deutsch Andor
  • 2000. február 17.

Zene

A színház - metaforikusan szólva persze - nem étterem: a jó színház nem egyszerűen az ínycsiklandozó kínálás, a szép tálalás, aztán az üres hasak teletömésének művészete. Ha már gasztronómiai párhuzamokkal próbálkozom, a néző legalábbis kukta legyen, akit értő séfek és ravaszul előkészített fűszerek fogadnak, aztán a végső nagy élményfőzeléket már magának kelljen kikevernie. Sajna, ahogy ez szokásos, ha másfelől közelítjük meg a problémát, egészen más az eredmény: egy jó vendéglátás, jó étterem természetesen színház is egyben: a tálalás balett, a pincérek sürgölődése rosszabb esetben burleszk, jobb esetben felemelő élőképek sorozata, az étkezésnek magának pedig minimum nagyoperai hatással kell bírnia: a csülök Wagnert idézze, a borsodó meg Richard Strausst.

A színház - metaforikusan szólva persze - nem étterem: a jó színház nem egyszerűen az ínycsiklandozó kínálás, a szép tálalás, aztán az üres hasak teletömésének művészete. Ha már gasztronómiai párhuzamokkal próbálkozom, a néző legalábbis kukta legyen, akit értő séfek és ravaszul előkészített fűszerek fogadnak, aztán a végső nagy élményfőzeléket már magának kelljen kikevernie. Sajna, ahogy ez szokásos, ha másfelől közelítjük meg a problémát, egészen más az eredmény: egy jó vendéglátás, jó étterem természetesen színház is egyben: a tálalás balett, a pincérek sürgölődése rosszabb esetben burleszk, jobb esetben felemelő élőképek sorozata, az étkezésnek magának pedig minimum nagyoperai hatással kell bírnia: a csülök Wagnert idézze, a borsodó meg Richard Strausst.

A Stúdió K-ban az Ezeregy Szindbádot úgy játsszák, hogy közben étellel kínálnak, illetve úgy kínálnak, hogy közben zene szól, és a szokásosnál háremhölgyszerűbb pincérek hangosan beszélnek egymáshoz, mesélnek, sőt reflektorok irányulnak rájuk. A jól helyezkedők bort kapnak a kebabhoz, a leghátsó sorban üldögélő túlságosan szelídeknek pedig alig jut egy kis száraz bakhlavavég. Az előadás kocsmában játszódik, ahol Szindbád a főszakács, és a vendégek is Szindbádok: mindegyikük elmesélheti egy-egy történetét, melyhez az előbb már emlegetett pincérlányok szolgáltatják a statisztériát.

Arra tippelek, hogy a menü nem más, csupán színházi eszköz: Szőke Szabolcs pedig azért főzte ki az egészet, hogy felszámolja az előadás színházi jellegét. Oldani akart, megbontani a nézők védekezésre beállt, egyenletesen záródó sorait; azt akarta, hogy ne legyen kötelező folyamatosan és áhítatosan figyelni a színpadot: inkább töredékek, hangulatdarabok, képrészletek maradjanak az estéből, mint a történet, ami úgysincs. Nemcsak az ételosztás és leszedés betétszámai jelezték ebbéli igyekezetét: magát a történést is - ami azért a nézőktől jól elválasztott, jól megvilágított térben zajlott - valószínűleg szándékosan alakította ilyen döcögősre. Egy színházi előadás esetében kötelező tartani a ritmust: itt, a színháziatlanítani igyekezett kocsmában természetes is lehetett volna a sok lelassulás és újbóli nekirugaszkodás - ez az egész széteső szerkezet.

Hasznos dolog kívülről érkezni egy szakmába: az amatőr mindig tud olyanokat kérdezni, amire egy régi szakember készpénznek veszi a választ, és nem törődik vele. Szőke Szabolcs zenész (és a zene kétségkívül egész este csodajó), még akkor is, ha rendezett már két nagyszerű előadást ugyanebben a pincében. Most a maga naiv módján új irányból fogott neki, a színháztalan színházzal próbálkozik. ´ maga jó példával jár elöl: szakácsot alakít, aki az öreg Szindbád. Nem színészkedik, nem alakít, civilként, szakácsként, játékmesterként van jelen - és ő a legjobb.

A többiek sajnos túl rég gyűrik az ipart, és nem bírnak nem színészek lenni, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy kilógnak az előadásból. A rendező talán nem formálni akarta a társulat tagjait, hanem hagyta, hogy a figurák alkalmazkodjanak azokhoz, akik játsszák őket: ez a megengedő direktorkodás illhetne az egész előadás keletiesen elomló, lustácska hangulatához, de inkább az következik belőle, hogy a színészek saját régi, unalmas színészi manírjaiknál maradnak: Dió legfeljebb diós, Nádasi László csupán alapjáraton szokásos Nádasi és így tovább. Mindegyik Szindbád csak a saját magánszámára figyel: a fogások sorrendje véletlenszerűnek és összefüggéstelennek tűnik. Pedig mindegyik szomorú mese. Kettő a repülésről és az ezt követő zuhanásról szól, a másik kettőben is kiűzetés, száműzetés a vég, még ha kellemesen kacér nőkkel kezdődött is.

Jó lehetne ez az egész, elvégre a legfontosabb testi dolgok (étel, nők, versek) kellemetlenségei és a belőlük származó mégis-melankólia épp olyasmi, ami hagyományosan Szindbádok tálalásában a legízletesebb. Mégsem működik: a legfontosabb, a hangulat hiányzik belőle, mert az nem épül össze az epizódokból. Így csupán néhány szép - teátrális - kép marad belőle (ahogy az egyik maszkos halálfi birkózik az egyik Szindbáddal, vagy az, amikor az öreg szakács végül maga is elővesz egy fura hangszert, és egyedül, csendben zenélni kezd), amikor a közönség végül feltápászkodik, és átül a büfébe, hogy egyen még egy padlizsánkrémes szendvicset, mielőtt hazaindul.

Deutsch Andor

Ezeregy Szindbád - Hólyagcirkusz Társulat a Stúdió K-ban; írta, zenéjét szerezte és a látványt tervezte: Szőke Szabolcs; szereplők: Szabó Domokos, Spilák Lajos, Szőke Szabolcs, Nádasi László, Rácz Attila, Dióssi Gábor, Homonnai Katalin, Enyedi Éva, Horváth Ágnes, Palya Beáta, Spilák Balázs és Spilák Benjámin; zenészek: Monori András, Szalai Péter; jelmez: Kovács Margit; világítás: Fodor Gergely

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.