Kádár Judit

Két tele szatyrot cipelt - éppen hazaérkezett a bevásárlásból, amikor a lesben álló tévéstábtól értesült róla, hogy elnyerte a Nobel-díjat.

Bár a Night and Day nem bizonyult "vad hattyúnak a derék szürke libák seregében", mint Woolf első regénye a korabeli angol szépirodalomban, ez az 1919-ben megjelent, konzervatívabb második alkotás is többnyire kedvező fogadtatásban részesült.

A "lányregény" minősítéssel a tettesek nyilván tőrt forgatnak egy komoly szándékú szerző szívében, és az olvasókra nézve sem túl hízelgő, ennek ellenére amióta csak a regény divatban van, a "lány megtalálja az igazit" témájú történetekből mindig is bő kínálat állt a széles olvasótábor rendelkezésére.

Amióta csak magyarok élnek a Földön, ötvenhét híres nő akadt közöttük. Lássuk be, ez azért nem valami sok. A történész szerzők legalábbis ennyit, nem egészen öttucatnyit tartottak beválogatásra érdemesnek a Kossuth Kiadó magyar nők életrajzait közreadó, képekkel illusztrált kötetébe.

A kaliforniai Amy Tan 17 éve megjelent bestsellerének magyar kiadása jó eséllyel indulhatna a legrondább fedelű könyvek versenyén - ennél csiricsárébb és kuszább külsőt nehezen lehetett volna kitalálni. Nem az a fő baja, hogy ízléstelen, hanem az, hogy a könyv tartalmát illetően nem segít eligazodni. Aki ránéz, valószínűleg valamiféle távol-keleti úti beszámolóra számít, mely - a borító alsó felén látható utcai neonreklám sugalmazása miatt - egy mai kínai nagyváros életét mutatja be.

Tárt ajtajú, üres madárkalitkát rajzolt búcsúzásul - április 11. óta ez a fekete gyászkeretes kép tudatja a Vonnegut hivatalos honlapjára látogatókkal (www.kurtvonnegut.com), hogy földi fogságából kiszabadult a lelke.

"Az ujjak a gumi alá furakodtak, Hoyt egyre csak nyögött, ahogy csúszott, csúszott, cirógatott..." - a fenti sorokkal kezdődő, és nem nehéz kitalálni, hogyan folytatódó bekezdésért az I'm Charlotte Simmons 2004-ben elnyerte a "legrettegettebb", a "Bad Sex in Fiction" elnevezésű, Nagy-Britanniában évente kiosztott díjat, amivel a kritikusok a "durva, ízléstelen, szükségtelenül részletes, funkciótlan" szexjelenetektől igyekeznek eltántorítani a kortárs szerzőket.

"Az irodalom tanszékeket be kellene zárni, a könyvszemlerovatokat meg kéne szüntetni, a kritikusokat le kellene lőni" - nyilatkozta a 2004-ben megjelent regényéről faggatódzó újságírónak az évek óta a Nobel-díj várományosának tekintett Roth.

Ha az olvasó abban reménykedik, hogy most majd megtudja, miért ébreszt ez az időszak sokakban még ma is nosztalgiát, nem fog csalódni, mert tényleg kiderül, még ha nem is a megszokott módon.

Leginkább az maradt meg róla a köztudatban, hogy szülői könyvespolcokról kilopott regényeit a 20. század közepéig titokban olvasták a középosztály fiatal lányai. Erotikus tartalmukból próbálták kikövetkeztetni, mi várhat rájuk a nászéjszakán. Ám nemcsak az utókor, hanem már kortársai is Erdős Renée-t tartották a legerotikusabb írónőnek, aminek aligha örült.

A miskolci filozófusnő nem igazán meglepő válasza az, hogy van, bár az olvasó számára a fogalom mibenléte csak a könyv vége felé körvonalazódik.

"Virginia nem egy ezoterikus csoport feje volt, hanem a londoni irodalmi életé" - szögezte le az 1941-ben, ötvenkilenc éves korában öngyilkosságot elkövetett írónőről nekrológjában T. S. Eliot.