Egy humanista mizantróp (Kurt Vonnegut, 1922-2007)

  • Kádár Judit
  • 2007. április 19.

Könyv

Tárt ajtajú, üres madárkalitkát rajzolt búcsúzásul - április 11. óta ez a fekete gyászkeretes kép tudatja a Vonnegut hivatalos honlapjára látogatókkal (www.kurtvonnegut.com), hogy földi fogságából kiszabadult a lelke.
Többször is haladékot kapott a sorstól: 1944-ben hadifogolyként túlélte Drezda bombázását, ahol legalább 135 ezren veszítették életüket, 1984-ben gyógyszerek és alkohol kombinációjával öngyilkosságot kísérelt meg, 2000 januárjában pedig tűz ütött ki a hálószobájában, s füstmérgezéssel szállították kórházba. Pár hete elesett, súlyos agykárosodást szenvedett - ez a baleset vezetett 84 éves korában, New Yorkban bekövetkezett halálához. Most már biztosan lemarad a csak élő személyeknek adományozható Nobel-díjról, melynek a 20. századi amerikai irodalom jeles alakjaként, a szatirikus Jonathan Swift és Mark Twain irodalmi örökségének méltó folytatójaként hosszú évek óta várományosa volt. (Kedvencére, Twainre még külsőleg is hasonlított, s fiának is a nagy szatíraíró után adta a Mark nevet.) Tragikus, egyben bizarr, sőt abszurd események sora következtében válhatott a kortárs irodalom egyik legpesszimistább szemléletű, mégis mulatságos regényeket és elbeszéléseket publikáló írójává. Az 1922-ben Indianapolisban, negyedik generációs német-amerikai építészcsaládba született Kurt Vonnegut anyja éppen anyák napján lett öngyilkos, s a tragédia emléke soha nem halványult emlékezetében. Német származású amerikai katonaként harcolt a német fasizmus ellen, s a háborúban kis híján amerikai honfitársai bombatámadásának esett áldozatul, Európa egyik legszebb városában, amelyről senki nem képzelte volna, hogy utoléri a barbár pusztítás. Azért maradhatott életben, mert a vágóhíd húsraktárát, ahová a disznóólban töltött nappalok után a hadifoglyokat éjszakára bezárták, elég mélyre építették. Amikor a szőnyegbombázást követően társaival a hullák kiásására kapott parancsot teljesítette, a megmaradt drezdaiak kővel dobálták meg őket. Rákban szenvedő nővére halála előtt két nappal meghalt a férje egy vasúti balesetben, így három saját gyereke mellett testvére három fiát is Vonnegut nevelte fel. (Jill Krementz fotográfussal kötött második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt is: mind a hét gyerek és a felesége is túlélte őt.) A háború után Chicagóban folytatta egyetemi tanulmányait, ám A jó és rossz fluktuációja az egyszerű mesékben című MA-szakdolgozatát nem fogadták el - 1971-ben végül a nyolc évvel korábban írt Macskabölcső című regényéért (kedvenc művéért) kapott ugyanott diplomát. Bár már 1950-től kezdve publikált, 1969-ig, a háborús élményeit feldolgozó Az ötös számú vágóhíd című könyvének megjelenéséig sci-fi szerzőként tartották számon - azaz nem számított "komoly" írónak. Szőrszálhasogató kritikusok később vulgárisnak minősített, maga alkotta illusztrációiért kárhoztatták - például a Bajnokok reggelije (1973) csillagot formáló rajzáért, ami nem más, mint egy "seggluk" ábrázolása.

Bár összesen tizennégy regényt írt, fő műve a huszonöt év vívódásai után papírra vetett (mellesleg sci-fi elemeket is tartalmazó, részben a Tralfamador bolygón játszódó), a vietnami háború idején megjelent Az ötös számú vágóhíd. Ez a posztmodern kategóriába sorolt regénye meghozta Vonnegut számára a világhírt (és a pénzt, ami igazán soha nem érdekelte), s a hetvenes évek amerikai ellenkultúrájának szimbólumává tette. Az egyes történések abszurditását kommentáló, a műben gyakran ismétlődő, elborzadt rezignáltságot tükröző kijelentése - "Így megy ez" - szerte a világon szállóigévé vált. Mint minden szatíraíró, a társadalom bűneit (keserű) humorral ostorozó moralista volt. Egy interjúban szocialistának vallotta magát (lásd: Magyar Narancs, 2006. április 20.), a baloldali In These Times című folyóiratban haláláig bírálta a Bush-adminisztrációt, a "hataloméhes csimpánzoknak" nevezett politikai elit uralmát. Csak látszólag volt mizantróp. Noha az emberi lényeket a környezetet és ezt a "kedves, életadó bolygót" pusztító, "kegyetlen és ostoba, nagy, lomha, bűzlő organizmusokként" írta le, mégis tisztességes viselkedésre ösztökélt, s azt tekintette minden művész hivatásának, "hogy rávezesse az embereket: legalább egy parányit méltányolják, hogy élnek" (Időomlás). A massachusettsi műegyetemen 1997-ben tartott beszédében arra buzdította hallgatóságát, hogy "élvezzék ifjúságuk hatalmát és szépségét", még ha "addig nem érthetik is, míg el nem múlik". "Törődjenek a más emberek érzéseivel. Ne tűrjék, ha más emberek nem törődnek az önök érzéseivel. Használjanak fogselymet." (A hamvaskék sárkány) Már Az ötös számú vágóhídban megírta több művében is megjelenő alteregójának, a sci-fi író Kilgore Troutnak sírfeliratát, akit végül annak 84 éves korában tett el láb alól: "MINDEN GYÖNYÖRÛ VOLT, ÉS SEMMI SE FÁJ." A Bajnokok reggelijében két újabb sírkövet rajzolt számára: "Annyira vagyunk egészségesek, amennyire a gondolataink humánusak", illetve "VALAKI (valamitől valameddig) MEGPRÓBÁLTA" felirattal. Az amerikai Humanista Egyesület tiszteletbeli elnökeként hangot adott annak az óhajának, hogy "majd ha én, Isten ne adja, meghalok, remélem, valami pojáca azt írja rólam: Õ most fent van a mennyben". Már csak saját, jól felfogott érdekünkben is reménykedjünk: ő most fent van a mennyben! És használjunk fogselymet!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.