Az Íjgyártó Judit gördülékeny fordításában megjelent életrajz éppen jókor jött, hogy a Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő regények szerzőjéről megértőbb és nagylelkűbb véleményt alakíthassanak ki a személye iránt érdeklődők. Miközben ugyanis művei iránt a könyvesboltokban nem szűnik a kereslet, ami nem kis részben a BBC minden hazai tévécsatornán többször levetített, többek közt Gwyneth Paltrow-t és Colin Firtht bevető filmsorozatának köszönhető, itthon még mindig közkeletű a Szerb Antal által papírra vetett sztereotípia. ', bár dicsérte a mindössze negyvenegy évet élt (Shields vélekedése szerint mellrákban meghalt) Austen írni tudását, mégis levénlányozta az állítással, hogy műveiben "az öreg kisasszonyok éleslátása és beszélőkedve válik művészetté", s nem zavarta még az sem, hogy például a Büszkeség és balítélet című regényét, amiért a világirodalom legnagyobbjai közt a helye, mindössze huszonegy éves korában írta.
Jól tette tehát az Ulpius-ház Könyvkiadó, hogy Austen-sorozata vége felé kiadta modern életrajzát, már csak azért is, mert monográfia magyarul soha korábban nem jelent meg róla, még ha inkább az anyagi haszon szerzése, mint műveltségünk gyarapításának nemesebb perspektívája motiválta is az elhatározást. A könnyed olvasmányt ígérő, szerelmes lányregényeket sugalló, aranybetűs, pasztellszínű borítók mindenesetre a profitszerzés szándékának elsődlegességére engednek következtetni. Jane Austennek a könyvben megrajzolt szerencsétlen sorsa ellenére még Shields biográfiájának magyar borítója is bájos tündérmesét sejtet, miközben az angol nyelvű kiadásokon egyetlen autentikus portréja látható - ennek következtében a magyar olvasó kizárólag a képzeletére kénytelen hagyatkozni, amikor az életrajzban az írónő előnyös/előnytelen külsejéről olvas. Úgy tűnik, a Shields-kötet kiadása a Jane Austen-hadművelet egyik manővere lehetett, amit azzal a céllal indítottak, hogy a vásárlók a piacon már évek óta jelen lévő Austen-kötetek helyett az Ulpius-ház sorozata mellett döntsenek. A budapesti Palatinus és a szegedi Lazi 2003-ban kezdte kiadni az írónő regényeit; az utóbbi kiadó utolsó Austen-kötete 2006-ban került a boltokba - abban az évben, amikor az Ulpius is belekezdett a saját sorozatába. Jane Austen műveit bárki megjelentetheti, aki kedvet érez hozzá, mert nem kell értük jogdíjat fizetni, gondot csak a fordítások okozhatnak. A magyar fordítások újraközlésének jogát, mivel azok már másik kiadónál voltak, az Ulpius-háznak nyilván nem sikerült megszereznie. Ez lehet az oka, hogy a konjunktúra lovára ülő Ulpius a regényeket újrafordíttatta. Pedig Szenczi Miklós vagy Róna Ilona alig harminc éve készített fordításai ma is élvezhetőek, még csak átdolgozni sem kellett volna őket. Ahol esetleg a fordítók (és az olvasók) ismeretei, az ország vasfüggöny mögé zártságából fakadóan hiányosak voltak, vagy az azóta megélénkült kutatások gyarapították korábbi ismereteinket, a hibákat megtette volna egy-egy lábjegyzetben korrigálni. Ilyen eset például a régi Büszkeség és balítéletben a bálozóknak készítendő "white soup"-é, amit Szenczi "csirkelevesnek" fordított. Az újrafordító Loósz Vera igazított rajta valamennyit: nála a szakács "húslevest készít a fehér leveshez", de továbbra is hiányzik a magyarázat, hogy az 1790-es évek Angliájában mit ettek a bálozók. (A legújabb gasztronómiai kutatások szerint a 18. században a felső középosztály étrendjében divatosnak számító "white soup" valószínűleg borjúhúsalaplében főtt vad szárnyasból készített, tojássárgával, tejszínnel, őrölt mandulával dúsított leves lehetett.) A muffin szót sem kell ma már úgy körülírni, hogy "meleg vajassütemény". Loósz fordításával tehát nem járnak rosszul az olvasók: több helyen pontosabb, s nyelvezete talán köznapibb, mint Szenczi Miklósé. A Meggyőző érvek esetében viszont egészen biztosan kár volt a fáradságért. Bár a regényt újrafordító Tomori Gábor is korrigálta Róna Ilona tévedését, aki a West Indiest rendületlenül Nyugat-Indiának fordította, holott a Karib-tengeri szigeteket magyarul Antilláknak nevezik, de a lényeggel, Jane Austen finom iróniájával nem sikerült megbirkóznia. Róna Ilona fordításának egyetlen mondata - "kedvenc könyve egyébként is mindig ugyanott nyílt ki" - elárulja, milyen hiú és szűk látókörű a kizárólag a nemesi almanachot forgató Sir Walter Elliot. "Kedvenc kötete mindig ezen az oldalon nyílott ki" - fordítja, a régies igealakkal az ironikus hangnemet egyből tönkrevágó Tomori. Járt utat a járatlanért el ne hagyj! - gondolhatta a mások jól kitaposott ösvényén haladó Ulpius-ház Könyvkiadó, de ezt a közmondást azoknak az olvasóknak is érdemes fejben tartaniuk, akik éppen a régi és az új fordítások közül készülnek választani.
Carol Shields: Jane Austen. Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007, 263 oldal, 2499 Ft; Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007, 429 oldal, 2999 Ft; Jane Austen: Meggyőző érvek, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007, 271 oldal, 2999 Ft
