A "lányregény" minősítéssel a tettesek nyilván tőrt forgatnak egy komoly szándékú szerző szívében, és az olvasókra nézve sem túl hízelgő, ennek ellenére amióta csak a regény divatban van, a "lány megtalálja az igazit" témájú történetekből mindig is bő kínálat állt a széles olvasótábor rendelkezésére. Hazai virágkora a két világháború közti időszakra esett, a legnépszerűbb talán Tutsek Anna minden téren konzervatív, a női szexualitást nem létezőnek tekintő Cilike-sorozata volt. A műfaj a posztmodern korban sem szűnt meg, csak átalakult: a kissé bugyuta Cilike helyébe lépő egyedülálló hősnők többé nem feltétlenül házasságra vágynak, és mostanában szingliirodalomnak is nevezik. Az esztéták ítélete viszont nem változott: a lányregényt ma is
a lektűr kategóriájába sorolják,
sőt régimódi irodalmárok vagy macsó olvasók hajlanak arra is, hogy szinte minden, nők által írt prózai alkotást ebbe a skatulyába gyömöszöljenek bele. Nem csoda, ha a címke manapság is kiváltja az írónők berzenkedését. Polcz Alaine 2000-ben Leányregény címmel jelentetett meg egy útirajzot, melynek narrátora vérfagylaló szenvtelenséggel figyeli a körülötte lévő világot, ahol nő nőnek farkasa, s most Lovas Ildikó igyekszik jobb belátásra bírni a női irodalomtól idegenkedőket, már művének értelmezésre váró alcímével is: "Lány, regény". Nyilván annak reményében provokál, hogy majdcsak kiderül - bár a Spanyol menyasszonyban lány is van, regény is van, mégis körülbelül annyira lányregény, amennyire az élet a szereplők számára habos torta.
Nem állítható, hogy a szabadkai írónő törekvését teljes siker koronázná: a Kalligram Kiadó fülszövege szerint új műve "az erotikus krimi és a lányregény mesteri ötvözete", ám ha az olvasó a könyv végére érve kitalálja, hogy melyik szereplő szájából hangzik el és mit takar az első fejezet mindössze egyetlen mondatból álló kijelentése - "Én, azt hiszem, lényegileg még szűz vagyok", az írónő a csatát mégis megnyerte. A helyes megfejtésért azonban meg kell dolgozni: a regény ugyanis egy férjezett és egy elvált nő egymással váltakozó monológja, ráadásul mindkettő anya. (A fejezetek sorrendje nem segít a megoldásban, és az is előfordul, hogy a mestersége csínját-bínját jól ismerő Lovas mindkét nővel megfogalmaztatja ugyanazt a mondatot.) Olga története 1919 júliusában játszódik, a kispolgári Cilike-regények felfutása idején, csakhogy ő atipikus lányregény-hősnő. Annak a szintén szabadkai születésű írónak, Csáth Gézának a felesége, akin elhatalmasodott a drogfüggőség, s morfium okozta kényszerképzetei hatására egy féltékenységi rohamában lelőtte a 35 éves asszonyt, majd öngyilkosságot követett el. A féltékenységet az ébresztette fel benne, hogy választottja már lánykorában is méltó partnere volt az ágyban, noha Csáth tudása a különféle pozitúrákat tekintve az Ananga Rangával vetekedett. Szexuális életének aprólékos gonddal megörökített részleteiről a Spanyol menyasszonyban is idézett naplóiból tudunk, s ezekben olvasható egy feljegyzés arról is, hogy miközben ő Olga mellett számtalan más nővel "áldozott", jövendőbelijét már lánykorában detektívvel figyeltette. Felesége hat évvel később, a halálát megelőző órákban, a Joyce híres
Molly-monológjával rokon
narratívában arról igyekszik magának számot adni, vajon miért tartott ki mégis a testi-lelki ronccsá vált férfi mellett. "Ha sikerül úgy mozdulnom, hogy ne vágja el a torkom - töpreng annak kapcsán, hogy utolsó veszekedésük során férje torkához szorított egy kést -, akkor meg is ölelhetjük egymást és együtt zokoghatunk azért a férfiért, aki ő lehetett volna, akinek a testéhez olyan mértékben vonzódtam, ahogyan azt korábbi tapasztalataim alapján elképzelni sem tudtam."
Az egyébként valóságon alapuló történetbe becsúszott némi inkonzisztencia. A férj esete a cselédlánnyal például olyannyira valószínűtlen, hogy magát a témát látszik aláásni: Olga inkább tűnik meggondolatlan teremtésnek, mint saját testi szenvedélye tragikus áldozatának. A témát a fonákjáról bemutató - a vágy elfojtását, a sokszor csak ösztönös biológiai jelenségként megnyilvánuló nemiséget ábrázoló - másik monológ minden részletében hihető. Narrátorának, a 37 éves, kisfiát egyedül nevelő szabadkai nőnek a nevét nem tudjuk meg. Legtöbb gondolata (első) esküvője körül forog. 1990 júliusában, 23 évesen ő viseli az elegáns spanyol menyasszonyi ruhát, ami - mivel nincs tisztában saját érzéseivel - úgy szorítja, akár egy spanyolcsizma. Atipikus szingliregényhősnő, aki csupán "bárgyú-filmes ötletnek" tartja azt az életformát, amelyben egy lány "szerelmi gyakorlatozás céljára" bújik ágyba valakivel. ' kislány korától férjhez szeretne menni, hogy mielőbb gyereke lehessen. A biológiai késztetés a testi kapcsolatra benne is megvolna, de fél a férfiaktól, szexualitás és szerelem nála két külön dolog. Csak elméletileg tudja, hogy létezik szexuális vonzáson alapuló "kölcsönös kiszolgáltatottság". Bár ő is ludas, mert kudarcaiból nemigen okul, azokért leginkább mégis neveltetése a felelős. Nagyanyja gyerekkorától sulykolja belé saját, a Cilike-regényeket idéző, még a 19. században gyökerező prűd értékrendjét: "egy lány nem áll szóba senkivel, nem enged közel magához senkit, ugyanis minden férfi csak azt akarja". Bár narratívájában kapcsolatainak történetét idézi fel, még 2004-ben, a történetmondás idején sem képes nyíltan beszélni arról, hogy végül melyik fiú lett az első szeretője, s hányadik házassága után van éppen. Olga is, a névtelen elbeszélő is saját testük biológiai késztetésének és a képmutató szexuális szabályrendszernek foglyai és áldozatai. Olga életével fizet normákat áthágó viselkedéséért vagy annak gyanújáért, ma élő sorstársának (egyelőre) a partner hiánya a büntetése azért, mert nem képes megszabadulni a belénevelt, világháborúkat, országhatárokat és társadalmi rendszereket túlélt avítt értékrendtől. Olgán már nem lehet segíteni, de annak, aki figyelmesen olvassa a két nő történetét, még juthat szelet a habos tortából.
Kalligram, 2007, 302 oldal, 2300 Ft
