"Az irodalom tanszékeket be kellene zárni, a könyvszemlerovatokat meg kéne szüntetni, a kritikusokat le kellene lőni" - nyilatkozta a 2004-ben megjelent regényéről faggatódzó újságírónak az évek óta a Nobel-díj várományosának tekintett Roth. E morózus óhaj azt a kijelentését követte, miszerint "nem fogadja el, hogy zsidó-amerikai irodalmat írna", amint "arra a hülyeségre sem vevő, hogy van fekete vagy feminista irodalom". Kifakadásától néhány irodalmár alighanem golyó nélkül is a szívéhez kapott, hiszen azon túl, hogy az Összeesküvés Amerika ellen témája az amerikai antiszemitizmus, Bernard Malamud mellett éppen a tanítvány Philip Roth az 1950-es évek végétől megjelenő prózájának köszönhető, hogy az egyetemi tankönyvek ma már önálló fejezetet szentelnek a zsidó-amerikai irodalomnak, s az amerikanisztika tanszékeken világszerte - így az ELTE-n is - külön tantárgy keretében tanulmányozzák.
Zsidó-amerikai irodalom tehát most már bizony van, s Malamud még a hetvenes évekből való definíciója szerint olyan művek alkotják, amelyekben "különböző mértékben" jelenik meg a "zsidó élmény, tapasztalat", s melyek szerzői valószínűleg osztoznak egyfajta közös, zsidó forrásból táplálkozó erkölcsiség iránti érdeklődésben. És az is bizonyos, hogy az ide sorolt, valamilyen formában mindig az asszimiláció kérdését feszegető alkotások azáltal, hogy egyben a nagyvárosi, hagyományaitól elszakadt ember bizonytalanságát, kételyeit és identitásválságát foglalják szavakba, témájuk révén ezt az irányzatot a modern amerikai irodalom egyik legizgalmasabb ágává tették. A zsidó-amerikai irodalom első jelentős korszaka a 19-20. század fordulójának kelet-európai bevándorlási hullámát követő időszakra tehető (Philip Roth szülei is ekkor érkeztek Galíciából); legkiemelkedőbb alkotása a névrokon Henry Roth 1934-ben megjelent, de csak a hatvanas években felfedezett, ám azóta az egyik legkiválóbb amerikai regénynek tartott műve, a Mint egy álom (Call It Sleep) volt. Ez a modernista regény a Lower East Side-on, New York bevándorlók lakta nyomornegyedében nevelkedő kelet-európai zsidó kisfiú megpróbáltatásainak leírása által mutatta be, hogy csupán az angol nyelv használata a jiddis helyett is óhatatlanul a múlt, a régi közösségi értékek elvesztéséhez és ezáltal lelki sérülésekhez vezet. Szintén egy kisfiú önmagában való elbizonytalanodását ábrázolja Philip Roth magyarul 2006-ban megjelent regénye is, csak az elődjéénél még nyilvánvalóbban önéletrajzi jelleggel. Főhősét ugyanis Phil Rothnak hívják, a Manhattantől egy ugrásra fekvő Newark alsó középosztálybeli zsidó közösség lakta városnegyedében él, akárcsak gyerekkorában maga Roth, és hétévesen a saját bőrén kell megtapasztalnia, milyen kártékony hatást gyakorol családja életére, s ezzel az ő sorsára is a második világháború alatt az USA-ban is erőre kapó, időnként antikommunizmusnak álcázott antiszemitizmus. (Philip Roth nem először ábrázolja a gyerekként, illetve fiatal férfiként átélt rasszizmust: A tények című, 1988-ban megjelent önéletrajzának egyik témája az, hogy az antiszemitizmus hatására miként vált belőle a zsidó tapasztalatot - bírálói szerint néha igencsak tiszteletlenül - megörökítő író.) Önéletrajzi jellege mellett a regény műfaja a korábbiakhoz képest mégis új: olyan disztópia, amely az alternatív történelem (alternate history) módszerének segítségével mutatja be, hogy a "nemzeti önvédelem" jegyében a tudatlanság, butaság és gyűlölet miként ébreszt fokozatosan kételyt, szorongást, majd félelmet a társadalom kirekesztett rétegeiben, s hogy az egyének lelki egyensúlyának elvesztése miként rombolja éppen a megóvni vélt közös eszményeket. Az Összeesküvés Amerika ellen című regényben F. D. Roosevelttel szemben az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő nemzeti hős, az antiszemita nézeteit nyíltan hangoztató Charles A. Lindbergh nyeri meg 1940-ben a választásokat. A Lindbergh-adminisztráció szövetséget köt Hitlerrel, és az amerikai zsidóság erőszakos asszimilálásába kezd. Önkéntes munkaprogramot hirdet, hogy a fiatalságot megismertesse a "falusi élet hagyományaival": zsidó származású kamaszokat - köztük Phil bátyját - küld béresként dolgozni középnyugati keresztény farmercsaládokhoz, valójában azzal a céllal, hogy a bevándorlókat sújtó szegénységből épphogy kikecmergett, sorsuk jobbra fordulását lelkes patriotizmussal megháláló zsidó közösségeket megbontsa. A történet fiktív, ám korántsem minden alap nélküli: a kiszolgáltatottságnak a kelet-európai múltból ismerős "atavisztikus érzését" a 40-es években joggal ébreszthette fel, hogy "az Egyesült Államok első számú náci szimpatizánsaként" számon tartott Lindberghet a Harmadik Birodalomnak szolgálatot tevő külföldieknek adományozható legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta Göring, s a világhírű pilóta a díjat el is fogadta. Köztudott volt ahhoz az autógyártásból meggazdagodott Henry Fordhoz fűződő barátsága is, akinek írói munkássága részeként a 20-as évek elején megjelent, A nemzetközi zsidó: a világ legégetőbb problémája című, hírhedt antiszemita könyvéből bőségesen merített a Mein Kampfot író Hitler. (Nem mellesleg: Ford művét először 1926-ban fordították magyarra, azután különböző kiadók 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben dobták piacra, persze magyarázó jegyzetek nélkül, sőt gondos kezek az internetre is feltették. A mű 2006 emlékezetes októberében a Kossuth téren is kapható volt.)
Roth regényét Sóvágó Katalin fordította, gördülékenyen és pontosan. Átültetéséből a szlengben nem túl járatos olvasó még azt is megtudhatja, hogy a keister = zrityó, a schmuck = svanc, a guff = kvaccs, a mop pedig = mop. A mű nem tartozik Philip Roth legjobb alkotásai közé - a kisfiú lelkivilágának ábrázolása össze sem hasonlítható Henry Roth bravúrjával a Mint egy álomban, megjelentetése azért valamennyire mégis ellensúlyozza a még mindig, minden okozott tragédia ellenére határok nélkül terjedő antiszemitizmust, ha már saját erőből, úgy látszik, nemigen megy.
Európa Könyvkiadó, 2006, 495 oldal, 3000 Ft
