Bár a Night and Day nem bizonyult "vad hattyúnak a derék szürke libák seregében", mint Woolf első regénye a korabeli angol szépirodalomban, ez az 1919-ben megjelent, konzervatívabb második alkotás is többnyire kedvező fogadtatásban részesült. Eleinte az írónő is szerette, annak ellenére, hogy írásakor és azt megelőzően éveken át súlyos depresszióval küzdött. Csak a számára oly fontos írónőtárs, Katherine Mansfield lesújtó véleménye hatására utasította el maga is, aminek az lett a következménye, hogy e leghosszabb regénye a kilenc közül a legelhanyagoltabbá vált - az Európa is utolsónak adta ki. Miközben írta, már a cselekmény kiküszöbölésének módjain töprengett, s a későbbi műveire jellemző tudatfolyam-technikával kísérletezett, ennek ellenére a Night and Day még hagyományőrző alkotás. Posztviktoriánus angol társadalmi regény, mindentudó narrátorral és Jane Austen-i iróniával, ám a szerelmi bonyodalmak mögött - a szerelmesek beérik a barátsággal, a barátok házasságot terveznek - az írónőt leginkább a szereplők tudatában és érzelmeiben lejátszódó folyamatok érdekelték. A vaskos kötet jó részét a fiatal Katherine Hilbery és barátai melankolikus töprengései töltik ki az élet nagy kérdéseiről, a boldogság mibenlétéről, a házasság értelméről stb. A fő helyszín London, s leírása olyannyira pontos, hogy a Woolf-rajongók akár végigjárhatják a szereplők útjait. Ezt szem előtt tartva a Penguin-kiadás szerkesztői a kötetbe még egy múlt század eleji London-térképet is beillesztettek, s jegyzetben informálják a kedves olvasót például arról, hogy a Tite Street az előkelő Kensingtonban található, s akkoriban is a felső középosztály lakott arrafelé. A magyar kiadásban - rossz szokás szerint - jegyzetek sincsenek, nemhogy térkép. Segítség híján a fordításból még az is csak azok számára derül ki, hogy a történet 1911-ben játszódik, akik tudják, hogy ekkor volt Nagy-Britannia miniszterelnöke a szereplők által emlegetett liberális Asquith, aki abban az évben verte keresztül a parlamenten a társadalombiztosítási törvényt. A jegyzetek hiánya azonban csak a kisebbik gond, végül is a hiányzó információknak utána lehet nézni. A nagyobb baj a magyar szöveggel van.
"Néha a fordításban érdekesebb egy mű, ha az idő, a hely, a személyes sors és pálya így határozza meg (s miegymás), valamint hogy az irodalmi művek fordításban vagy kicsit jobbak, vagy kicsit rosszabbak szoktak lenni aztán (mint az eredetiben)" - írta éppen saját Woolf-fordításai kapcsán a Holmiban 2004-ben a Night and Day-t is magyarra átültető Tandori Dezső. Ez a fordítás sajnos nem kicsit lett rosszabb, mint az eredeti. Tandori gondosan igyekszik visszaadni az általa "a világ egyik legpontosabb mondatalkotású írójának" nevezett Woolf szövegét, csakhogy az írónő, bár hosszú, összetett és módosítószavakkal bőven ellátott mondatokat alkotott, a kötött angol szórendet nem forgatta fel, illetve ha kiemelt mondatrészeket, akkor is a standard írott nyelv szabályainak megfelelően, szövege tehát aránylag könnyen olvasható. Tandori Dezső viszont abbeli igyekezetében, hogy még az eredeti mondatok hosszúságát, ritmusát is hűen "lefordítsa", folyton megfordítja az állító szórendet, a magyarban szokatlanul kiemeli a névszóval jelölt alanyt, s ha ez nem elég, saját erőből hozzá is told. Az egyik ifjú bonyodalomforrás ábrándozását, akit két nő is szeret, így ülteti át: "a könyv kicsusszant kezéből, s feledte ő maga egészében, hogyan fogyatkozik a munka órája, percre perc" - "his book drooped from his hand, and he forgot that the hour of work was wasting minute by minute" (a "maga egészében" ilyen hosszító toldás). Tandori a mondatok megnyújtása érdekében a rövid szavaknak is hosszú megfelelőt keres, s mindez azzal az eredménnyel jár, hogy az olvasó alig bírja átküzdeni magát a nyakatekert szórendű, szokatlan szófordulatokkal megtűzdelt mondatszörnyeken: "Beváltsa fenyegetését, melyre két hete hasonló gyűlde alakultán, keservesen bár, vetemedett - a szörnyű fenyegetést, hogy amennyiben vasárnapi vendégeket kell tapasztalnia, hát ő maga a saját szobájában étkezik akkor" ("Should he put in force the threat which, two weeks ago, some such gathering had wrung from him - the terrible threat that if visitors came on Sunday he should dine alone in his room?") - töpreng a még özvegy anyjánál lakó, nőtlen Mr. Denham. (A "ha vasárnap vendégek jönnek" helyett az "amenynyiben vasárnapi vendégeket kell tapasztalnia" ilyen nyújtás.) A szóhosszabbítás másik oka lehet, hogy Woolf a "világ izgató zűrzavarát" a szereplők hezitatív morfondírozásaiban is megjelenítette, amit a fordító szintén törekszik átültetni. Ezért került a magyar szövegbe a `tény' jelentésű `fact' szó helyett `tényszerűség', s ezért olvasható ott is az elavult `szinteképpen', ahol az angolban semmiféle hasonló jelentésű határozószó nincs.
Előfordul azonban, hogy amit Tandori magától beleír, azzal a viktoriánus világot bíráló témába nyúl bele. Katherine anyja, Mrs. Hilbery híres költő apja életrajzán dolgozik, de jobban szeret a családtagjaival beszélgetni: "mennyivel jobb érzés, mint egy lexikonnal bajlódva dátumra lelni, mely az ő legszebb tudomásának ellentmond ráadásul!" - "It was so much pleasanter to sit in a nice room [É], at least than to seek out one date which contradicted another in a dictionary." A fordító értelmező hozzátoldása, hogy a talált adat az aszszony "legszebb tudomásának ellentmond", félrevezető. Korábbról ugyanis tudható, hogy Mrs. Hilbery azért nem halad a munkával, mert nem tud mit kezdeni apja életének néhány, a viktoriánus erkölcsi normákat sértő eseményével, nőügyeivel, válásával. Pechje van Woolfnak, mert művében madarakról is csevegnek, s a kísértésnek fordítója nem tudott ellenállni: a `birds' `madárkák' lett, a `bald-headed cock-sparrow' `kopaszka hím verébke' vagy `verebecske'. A regényből pedig olyan kötet, aminek leginkább Tandori Dezső összes művei közt van a megfelelő helye.
Európa Könyvkiadó, 2007, 648 oldal, 2800 Ft
