Krusovszky Dénes

Ha széles társadalmi rétegek lázas érdeklődését nem is keltette fel a hír, a sajtó egy részét és az irodalmi köröket azért gyorsan bejárta, hogy egy jó huszonöt éve lappangó, „botrányos” rádióinterjú került adásba.

Ha van terület, ami kétségtelenül meghatározó hatással van az életünkre, mégis, a rádióban alig hallani róla, akkor valószínűleg az oktatásügy az.

A Petőfi rádióban épp a Wel­hello & Halott Pénz Emlékszem, Sopronban című szerzeménye ment – ami állítólag a VOLT fesztivál himnusza, akármit is jelentsen ez –, a Dankón meg ott tartott Csikós Márta (vagy valaki más), hogy „zöld a petrezselyem, kész a veszedelem, hogyha rám néz a galambom”.

Jó, hát a kezdésképpen benyomott Ágnes Vanilla-dal elég vadul hívta fel a figyelmet arra, hányadán áll az ízléssel az elkövetkező műsor; senki sem állíthatja, hogy ne figyelmeztették volna.

Ha egy település kihal, az akkor is pótolhatatlan veszteség, ha észre sem vesszük, és ha maga a folyamat természetes: itt megszűnik egy helység, amott egy új jön létre. Az erdélyi Rava (románul Roua, németül Rawendorf), úgy tűnik, erre a sorsra jut, legalábbis a Marosvásárhelyi Rádió vidék­járó műsorában megszólalók egytől egyig ennek a félelmüknek adnak hangot.

Habár ez az év újfent azt bizonyította be, hogy az „újkori” május 1-jéknek viszonylag korlátozott közük van a valósághoz, s a munka ünnepe mint egy kifújt tojás, tartalom nélküli héjként bármikor beroppanhat – azért voltak még néhányan, akik igyekeztek komolyan venni az eredeti elhatározásokat is.

Amióta kitavaszodott a közmédiában, szinte követni sem lehet, annyi új hajtás szökken szárba nap mint nap.

„A 92. percben aztán olyan történt, ami addig nem, kapura lőtt a Pápa.”

Aligha kérdéses, hogy az ezredforduló körüli években megújulni vagy legalábbis új hangokkal kiegészülve felfrissülni látszó európai regényirodalom egyik meghatározó szerzője az Angliában élő német Winfried Georg Sebald volt (a másik nagy hatású alaknak az ugyanebben az időben Spanyolországban élő chilei Roberto Bolaño tűnik).

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Van abban valami félelmetes, ha az ember csak úgy, fél füllel, vacsorakészítés közben kapja el a Hősök naptára című mini sorozat éppen aktuális részét. A vicces nevű Zrínyi Miklós Nonprofit Kft. készítésében napi két percben jelentkező program szinte észrevétlenül lapul meg a sporthírek és az esti vitaműsor közötti senkiföldjén.

Ki tudja, miért, de nagyon úgy fest, hogy a hétfői sajtótájékoztató ténye váratlanul érte a közrádió archívumának szerkesztőit, ugyanis ha valaki lemaradt volna róla, vagy olyan elszánt lenne, hogy még egyszer meg szeretné hallgatni, nyomát sem találja az online műsortárban ennek a jeles eseménynek.