Váradi Balázs

A minap szinte egyszerre ütközött a brit és a magyar gazdaságpolitika hajója a pénzügyi piacok jéghegyének.

Társadalmi feszültségekhez, tüntetésekhez, sztrájkokhoz vezethet, ha nem mérséklődik az infláció.

Fölfúvódás – a latin eredetiben ezt jelenti az „infláció” szó. Ha az állam és a bankok gyorsabban növelik a pénzkibocsátást annál, mint amennyi eladó jószág és szolgáltatás van a piacon, akkor nemcsak egy-két dolognak megy fel az ára, hanem az árak és a bérek összességükben is elindulnak felfele.

Magyarországon minden télen százak fagynak meg, ezrek élnek az utcán, és milliók jogosan elégedetlenek azzal a hellyel, amit otthonként megengedhetnek maguknak. Ez nem jó így.

Milyen hatása lehet a jó száz helyi jelöltet és Márki-Zayt pajzsra emelő előválasztásnak az áprilisi eredményre?

Korábban e hasábokon igyekeztem bemutatni a kriptovaluták és a „termelésükhöz” szükséges, nyitott, mindenki által nyilvántartott és ellenőrizhető blokkláncok elvarázsolt világát. 

Milyen adatokat érdemes a lakosság elé tárni a vírus terjedéséről? A kérdés legutóbb akkor merült fel, amikor a kormány koronavírus-tájékoztatási központja az oltás hatásait egy olyan, millióknak kiküldött tendenciózus táblázattal illusztrálta, amelyből éppen csak a kulcsinformációk hiányoztak (az érintettek életkora, az oltás és a megbetegedés időpontjának viszonya stb.).

Miért viszonylag stabil a krumpli, a színes tévé és a hajvágás ára euróban vagy forintban, miközben aranyban néhány hét alatt 5–10, bitcoinban pedig néhány nap alatt akár 20–30 százalékkal is változhat? És vajon ezt az ár­stabilitást el tudja-e érni egy kriptovaluta? Létezhet-e a stablecoin?