egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Ki nyer, és ki veszít az infláción?

Egotrip

Fölfúvódás – a latin eredetiben ezt jelenti az „infláció” szó. Ha az állam és a bankok gyorsabban növelik a pénzkibocsátást annál, mint amennyi eladó jószág és szolgáltatás van a piacon, akkor nemcsak egy-két dolognak megy fel az ára, hanem az árak és a bérek összességükben is elindulnak felfele.

Egy „kosárnyi” dolog ára (ez a „kosár” átlagos vásárlási szokásokat igyekszik magában foglalni) egy év alatt 5, 10, 20, 50 százalékkal fúvódik fel, vagy épp 10 ezerrel, ahogy az 1946-ot megélt dédi meséli. Magyarországon most, huszonkét év óta először, az MNB előrejelzése 2022-re 10 százalékot meghaladó inflációt is lehetségesnek tart. Az olvasók közül felnőttként csak a negyven évnél idősebbek tapasztaltak meg itthon ilyet, úgyhogy talán nem árt egy gyorstalpaló: ki nyer, ki veszít vele, és hogyan hat a politikára?

Nem arról értekeznék most, hogy hogyan definiáljuk és mérjük az inflációt (többféleképpen és nehezen); arról sem, hogy mi okozza (a Covid-enyhítő osztogatás, a háború, Matolcsy vagy a hanyatló Nyugat); és arról sem, hogy hogyan és milyen áron tudja a gazdaságpolitika visszaszorítani, ha épp azt akarja (monetáris és fiskális intézkedésekkel, amelyek fájnak).

Az viszont, amit mostanában a boltban látunk, már nem az az 1–4 százalékos enyhe emelkedés, amelyet csak a közgazdászok és a szakszervezeti bértárgyalók tudnak megkülönböztetni a 0 százalékos árstabilitástól. És nem is az történik, hogy csak egy-két speciális termékfajta ára ugrik meg, mert rossz a termés vagy felemelte az állam az adóját. Ha még nem is ér 20 százalék fölé, mint 1990 és 1996 között, ez bizony már infláció a javából.

Bár az infláció egyetlen számban ragadja meg az általános áremelkedést, a lényegéhez tartozik, hogy az árak nem pusztán emelkednek, de ezt kiszámíthatatlan és nehezen követhető ütemben teszik. Azaz a relatív árak is zajossá és bizonytalanná válnak, s ezért megnehezül minden ezeken alapuló számítás. Pedig ilyeneket nemcsak a vállalkozók végeznek nap mint nap, hanem mi is, amikor azt próbáljuk eldönteni, hogy megéri-e leszigetelni az ablakot, vagy még egy diplomát szerezni, vagy nem boltban venni az uborkát, hanem magunknak eltenni. Ilyenkor mindig a relatív árak (illetve bérek) alapján saccoljuk meg, érdemes-e belevágni vagy sem. Ebben az értelemben az infláció az egész gazdaságnak rossz.

De van-e, aki nyer azon, ha megugrik az infláció?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.