Először is azért, mert nem napokban vagy egy-két hétben, hanem immár hónapokban mérhető a tartama. Másodszor azért, mert már messze nem csak a legizgágábbak vállalják arccal és névvel is a küzdelmet. Harmadszor pedig azért, mert ha nem is mindent elsöprő, országos általános sztrájk zajlik, de a mozgalom az apolitikus gyerekeket és szülőket is magával ragadja, és sok száz iskola több ezer pedagógusát készteti csatlakozásra.
A legnagyobb reményre talán az a tény ad okot, hogy nemcsak az oktatók és a diákjaik egy része, hanem a szülők is megmozdultak. Szülők is részt vettek a hosszú reggeli élőláncokban, és nem csupán Budapesten. A Szülői Összefogás Közösség Facebook-oldalát 17 ezren lájkolják, a Szülői Hangét 57 ezren követik. Mindez valami nagy, országos összefogás és közös cselekvés körvonalait vetíti a vágyak gyöngyvásznára. A magyar családok több mint 60 százalékában van gyerek. Ez az arány a Fideszt szavazataival makacsul támogató 2–3 millió magyar körében sem lehet lényegesen kevesebb. Ha a szülők országosan megszerveződnek és közösen lépnek fel, a rendszer kénytelen lesz meghátrálni, legalább ezen a fronton.
Reális-e ez a remény?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
