Váradi Balázs

Samu a Smaragdvárosban

Bedől-e a kriptopénzek univerzuma az FTX-bukta után?

Publicisztika

Sam Bankman-Fried (SBF), a Massachusetts Institute of Technology-n diplomát szerzett ifjú amerikai üzletember kriptobefektetési alapjából (Alameda), kriptotőzsdéjéből (FTX) és az az­által kibocsátott részvényszerű kriptopénzből (FTT) származó vagyonát idén októberben 10,5 milliárd dollárra becsülték.

Busásnak tűnő jövedelmeiből bőségesen támogatott nemes ügyeket és amerikai politikusi kampányokat (az idei választáson Soros után a demokraták második legnagyobb adományozója volt), sőt azt nyilatkozta, pont azért lett milliomos, hogy a közt szolgálhassa temérdek pénzével. Ezért aztán a két stanfordi jogászprofesszor gyermeke egyszerre lett a befektetői-vállalkozói sikertörténeteknek hódoló, s a technológiai újításokra fogékony gazdasági elit, valamint az adományaitól és látványosan sallang-, de legalábbis nyakkendő- és Ferrari-mentes életmódjától elaléló, baloldali-liberális médiaelit darlingja.

Ma Sam Bankman-Fried olyan vállalkozások leváltott vezetőjeként és bukott tulajdonosaként bujkál valahol, amelyek sok (8?, 16?) milliárd dollárt nem tudnak visszafizetni befektetőiknek és hitelezőiknek, köztük sok száz­ezer, megtakarításaikat az ő tőzsdéjén szaporítani próbáló kisembernek szerte a világon.

Bahamák, körülöttem pálmafák

Az első jelentések szerint a rá bízott kisebb és nagyobb összegeket SBF a rossz üzletei miatt egyre veszteségesebb Alamedába szivattyúzta át, majd, amikor kipattant, hogy lyuk tátong a könyvelésben, és kuncsaftjai megrohanták betéteikért az FTX-et (a kriptotőzsdét) és eddigi vevői a piacra öntötték FTT-jüket (a kriptopénzüket), a kártyavár összeomlott. Csődeljárás kezdődött mindkét vállalat ellen, jóllehet az még vita tárgya, hogy amerikai vagy bahamai bíróságnak kell-e feleljen a csődgondnok. Azok is retteghetnek, akiknek a bukott menedzser adakozott: a csalárdul szerzett, majd nagyvonalúan elosztogatott pénzt az amerikai csődtörvények szerint nem lehet megtartani. Azok sem alhatnak nyugodtan, akiknek olyan szolgáltatónál van a pénzük, amelyeknek adósa maradt SBF valamelyik cége. A spektákulum – legalábbis azok számára, akiknek az összeomlás nem érintette a zsebét – kétségkívül szórakoztató, a Tűz van, babám című Forman-film ama jelenetét idézi, amikor a villany felgyúl, és feltárul, hogy a helyi notabilitások hogyan lopkodták szét a jótékonysági bál összes díját a sötétben. De ezen túl két izgalmas kérdés is felmerül. Vajon jóhiszeműen meghozott rossz döntésekről és balszerencséről van-e csak szó, vagy bűncselekményt követett el SBF? És mennyiben ludas az egész kriptoszcéna a csődben? Az összeomlás a kriptolufi végét jelzi-e, vagy attól gyakorlatilag független üzleti visszaélés történt csupán?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.