Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Nie pozwalam!

Egotrip

Lassan megszokjuk, hogy Orbán Viktor (illetve miniszterei) az Európai Tanácsban Magyarország képviseletében büszkén vétót jelentenek be. („A magyar mentalitásnak fontos alkotóeleme a dac.”)

A magyar kormány blokkolta – egyebek mellett – a kínai emberi jogsértések elítélését, Kirill orosz pátriárka szankciók alá helyezését, a nagyvállalatok nemzetközi minimumadóját. Akik amúgy sem kedveljük Orbán Viktort, könnyen farkast kiáltunk: rosszhiszeműen szabotálja a közös működést, önös, sanda, a nemzetétől eltérő érdekeiért, zsarol, „nukleáris opciót vet be” (Politico) – kizárólag azért, hogy megmaradjon Putyin kegyében, vagy hogy folyjon megint Brüsszelből az európai manna árja, amiben támogatói lubickolnak.

De igazunk van-e? Avagy lehetséges-e, hogy Orbán csak bátran politizál, ügyesen használja ki az európai alapszerződésekben rögzített és a szokás kialakította jogait?

Legyen először a védelemé a szó.

Az Európai Unió és elődei történetében a tagországi vétó nem ritkaság. Amióta De Gaulle 1963-ban megakadályozta a brit belépést a Közös Piacba, ha nem is rendszeresen, de nemegyszer előfordult, hogy valamely tagállam vezetője az elnököket, miniszterelnököket egy asztalhoz ültető Tanácsban egyedüliként megakasztotta a döntéshozás folyamatát. Vétózott, mert úgy vélte, elsőrendű nemzeti érdekei forognak kockán, és ezeket nem tudta vagy nem akarta a háttérben, kétoldalú megbeszéléseken, előkészítő bizottságokban érvényesíteni. A nálunk is kisebb Ciprus 2020-ban megfütyülte a belorusz választást elcsaló köztisztviselők megbüntetését. A politika az EU-ban is politika: konfliktusokról és kompromisszumokról szól. A Tanács épp az egymástól potenciálisan eltérő nemzeti érdekek érvényesítésére is való. Annak a politikusnak pedig, akiről a többiek nem hiszik el, hogy egyszer-egyszer, amikor úgy érzi, hogy a vonat nagyon másfelé robog, mint ő szeretné, valóban képes meghúzni a masinériába pont e célból beépített vészféket, a háttértárgyalásokon is gyengébb lesz a pozíciója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.