Váradi Balázs

Csak semmi politika!

A vírus és az adatok

Egotrip

Milyen adatokat érdemes a lakosság elé tárni a vírus terjedéséről? A kérdés legutóbb akkor merült fel, amikor a kormány koronavírus-tájékoztatási központja az oltás hatásait egy olyan, millióknak kiküldött tendenciózus táblázattal illusztrálta, amelyből éppen csak a kulcsinformációk hiányoztak (az érintettek életkora, az oltás és a megbetegedés időpontjának viszonya stb.).

De a Covid-19 hazai terjedésének pontos részleteivel, jól elemezhető formában közzétett, naprakész adatokkal a magyar állam amúgy sem kényezteti el a közönséget. A nemzetközi összehasonlítások szerint mind a régióban, mind a fejlett világban általában hátul kullogunk abban a rangsorban, hogy mit oszt meg a járvánnyal kapcsolatos információkból a lakossággal a kormány.

Az összeszorított szájú hazai tájékoztatás legtragikomikusabb illusztrációja a jó nyugati példák nyomán hamar és profin Magyarországon is bevezetett országos szennyvízvizsgálat lett. A Nemzeti Népegészségügyi Központ hétről hétre közreadja, hogyan alakul a szennyvízben a vírus mennyisége. Ám a nagyközönségnek szánt tájékoztatókban csak közlekedésilámpa-szinten kapunk információt: alacsony, mérsékelt vagy magas-e a mennyiség, és csökkenő, stagnáló vagy emelkedő-e a trend a városunkban. Az adatmelléklet, amelyből a háromfokozatú színkódskálát származtatták, hiányzik. Színezés van, számok nincsenek. (A Korrupciókutató Központ statisztikusainak cseles módszerekkel végül sikerült visszaszámolniuk, mennyi lehet számszerűen hétről hétre a szint.)

De ne kezdjünk rögtön anyázni. Ugyanis szólhatnak érvek amellett, hogy az állam erősen szűrje a vírussal kapcsolatos számszerű adatokat, és hogy ne mindet és ne teljes részletességgel hozza nyilvánosságra.

Először is vigyázni kell, hogy személyes jogok ne sérüljenek. Meglehet, az adatelemzők számára hasznos, ha egyenként felteszik az internetre minden, a vírusba belehalt polgártársunk életkorát és alapbetegségeit. Ám az mégsem volt szerencsés, amikor tavaly márciusban a fél ország az egyik korai Covid-áldozat kilétén csámcsogott – anonimitás ide, anonimitás oda, a személy egészen könnyen azonosítható volt a hivatalos honlap „alapbetegsége krónikus pancreatitis, alkoholos májkárosodás” sora és egy nyilvános partecédula alapján. A személyes adatok védelme biztosan méltányolható korlát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.