Váradi Balázs

Csak semmi politika!

A vírus és az adatok

Egotrip

Milyen adatokat érdemes a lakosság elé tárni a vírus terjedéséről? A kérdés legutóbb akkor merült fel, amikor a kormány koronavírus-tájékoztatási központja az oltás hatásait egy olyan, millióknak kiküldött tendenciózus táblázattal illusztrálta, amelyből éppen csak a kulcsinformációk hiányoztak (az érintettek életkora, az oltás és a megbetegedés időpontjának viszonya stb.).

De a Covid-19 hazai terjedésének pontos részleteivel, jól elemezhető formában közzétett, naprakész adatokkal a magyar állam amúgy sem kényezteti el a közönséget. A nemzetközi összehasonlítások szerint mind a régióban, mind a fejlett világban általában hátul kullogunk abban a rangsorban, hogy mit oszt meg a járvánnyal kapcsolatos információkból a lakossággal a kormány.

Az összeszorított szájú hazai tájékoztatás legtragikomikusabb illusztrációja a jó nyugati példák nyomán hamar és profin Magyarországon is bevezetett országos szennyvízvizsgálat lett. A Nemzeti Népegészségügyi Központ hétről hétre közreadja, hogyan alakul a szennyvízben a vírus mennyisége. Ám a nagyközönségnek szánt tájékoztatókban csak közlekedésilámpa-szinten kapunk információt: alacsony, mérsékelt vagy magas-e a mennyiség, és csökkenő, stagnáló vagy emelkedő-e a trend a városunkban. Az adatmelléklet, amelyből a háromfokozatú színkódskálát származtatták, hiányzik. Színezés van, számok nincsenek. (A Korrupciókutató Központ statisztikusainak cseles módszerekkel végül sikerült visszaszámolniuk, mennyi lehet számszerűen hétről hétre a szint.)

De ne kezdjünk rögtön anyázni. Ugyanis szólhatnak érvek amellett, hogy az állam erősen szűrje a vírussal kapcsolatos számszerű adatokat, és hogy ne mindet és ne teljes részletességgel hozza nyilvánosságra.

Először is vigyázni kell, hogy személyes jogok ne sérüljenek. Meglehet, az adatelemzők számára hasznos, ha egyenként felteszik az internetre minden, a vírusba belehalt polgártársunk életkorát és alapbetegségeit. Ám az mégsem volt szerencsés, amikor tavaly márciusban a fél ország az egyik korai Covid-áldozat kilétén csámcsogott – anonimitás ide, anonimitás oda, a személy egészen könnyen azonosítható volt a hivatalos honlap „alapbetegsége krónikus pancreatitis, alkoholos májkárosodás” sora és egy nyilvános partecédula alapján. A személyes adatok védelme biztosan méltányolható korlát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.