Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Bitcoinok és megawattok

Egotrip

Korábban e hasábokon igyekeztem bemutatni a kriptovaluták és a „termelésükhöz” szükséges, nyitott, mindenki által nyilvántartott és ellenőrizhető blokkláncok elvarázsolt világát. 

(Lásd: Bizalom, vagyon, varázslatMagyar Narancs, 2021. február 4. és Gépdollár, Magyar Narancs, 2021. február 11.)

Azt állítottam lelkesen, hogy ezek a rendszerek nem függnek bank vagy állam kényétől-kedvétől. Arról is írtam, hogy aki vállalkozik a részvételre a blokklánc (köztük a két legnagyobb, a Bitcoin és az Ethereum) közösségi előállításában (amit validálásnak hívnak), annak az a dolga, hogy jóváhagyja a folyton keletkező új információkat (például arról, kinél mennyi kriptovaluta van épp), illetve szavazzon arról, melyik legyen a blokklánc érvényes ága, és melyik a tévedésből vagy manipulációként megjelenő, de érvénytelen változat. Arról is írtam, hogy ehhez elvben csak egy számítógépre és internet-hozzáférésre van szüksége. Meg energiára, teszem hozzá most: a rendszer által generált bitcoinokhoz/etherekhez nagy áramigényű számítástömeggel járó matematikai feladatok megoldására kell befognia a gépét. Ez a hivatalosan proof-of-work mechanizmusnak, köznyelvileg bányászatnak hívott tevékenység jó esetben garantálja, hogy meg lehessen bízni a rendszerben.

Csakhogy globálisan gigantikus energiafelhasználással jár: a Bitcoin évente 116, az Ethereum durván 50 terawattórájába kerül az emberiségnek. Ezek komoly mennyiségek: a Bitcoiné Hollandia, az Ethereumé Peru éves összfelhasználásával vetekszik: a kettő együtt több mint Thaiföldé. A kriptovaluták fenntartásával járó csillagászati áramfogyasztás (és a csak erre befogott, sőt kifejezetten erre a célra gyártott és optimalizált számítógépek előállításának költségéről még nem is beszéltünk) nem csak azokat sokkolja, akik csak ürügyet keresnek arra, hogy miért vethessék meg ezt a neoliberális, nemzetietlen és igazából érthetetlen spekulációt, amin mindig mások gazdagodnak meg. A villanyszámla azokat is mellbe vágja, akik bár nyitottak a technológiai fejlődés és az önszerveződő piac határán kifejlődő egzotikus újdonságokra, nem szeretnék, ha azok hozzájárulnának Földünk erőforrásainak felhabzsolásához.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.