Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Bitcoinok és megawattok

Egotrip

Korábban e hasábokon igyekeztem bemutatni a kriptovaluták és a „termelésükhöz” szükséges, nyitott, mindenki által nyilvántartott és ellenőrizhető blokkláncok elvarázsolt világát. 

(Lásd: Bizalom, vagyon, varázslatMagyar Narancs, 2021. február 4. és Gépdollár, Magyar Narancs, 2021. február 11.)

Azt állítottam lelkesen, hogy ezek a rendszerek nem függnek bank vagy állam kényétől-kedvétől. Arról is írtam, hogy aki vállalkozik a részvételre a blokklánc (köztük a két legnagyobb, a Bitcoin és az Ethereum) közösségi előállításában (amit validálásnak hívnak), annak az a dolga, hogy jóváhagyja a folyton keletkező új információkat (például arról, kinél mennyi kriptovaluta van épp), illetve szavazzon arról, melyik legyen a blokklánc érvényes ága, és melyik a tévedésből vagy manipulációként megjelenő, de érvénytelen változat. Arról is írtam, hogy ehhez elvben csak egy számítógépre és internet-hozzáférésre van szüksége. Meg energiára, teszem hozzá most: a rendszer által generált bitcoinokhoz/etherekhez nagy áramigényű számítástömeggel járó matematikai feladatok megoldására kell befognia a gépét. Ez a hivatalosan proof-of-work mechanizmusnak, köznyelvileg bányászatnak hívott tevékenység jó esetben garantálja, hogy meg lehessen bízni a rendszerben.

Csakhogy globálisan gigantikus energiafelhasználással jár: a Bitcoin évente 116, az Ethereum durván 50 terawattórájába kerül az emberiségnek. Ezek komoly mennyiségek: a Bitcoiné Hollandia, az Ethereumé Peru éves összfelhasználásával vetekszik: a kettő együtt több mint Thaiföldé. A kriptovaluták fenntartásával járó csillagászati áramfogyasztás (és a csak erre befogott, sőt kifejezetten erre a célra gyártott és optimalizált számítógépek előállításának költségéről még nem is beszéltünk) nem csak azokat sokkolja, akik csak ürügyet keresnek arra, hogy miért vethessék meg ezt a neoliberális, nemzetietlen és igazából érthetetlen spekulációt, amin mindig mások gazdagodnak meg. A villanyszámla azokat is mellbe vágja, akik bár nyitottak a technológiai fejlődés és az önszerveződő piac határán kifejlődő egzotikus újdonságokra, nem szeretnék, ha azok hozzájárulnának Földünk erőforrásainak felhabzsolásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.