Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Bitcoinok és megawattok

Egotrip

Korábban e hasábokon igyekeztem bemutatni a kriptovaluták és a „termelésükhöz” szükséges, nyitott, mindenki által nyilvántartott és ellenőrizhető blokkláncok elvarázsolt világát. 

(Lásd: Bizalom, vagyon, varázslatMagyar Narancs, 2021. február 4. és Gépdollár, Magyar Narancs, 2021. február 11.)

Azt állítottam lelkesen, hogy ezek a rendszerek nem függnek bank vagy állam kényétől-kedvétől. Arról is írtam, hogy aki vállalkozik a részvételre a blokklánc (köztük a két legnagyobb, a Bitcoin és az Ethereum) közösségi előállításában (amit validálásnak hívnak), annak az a dolga, hogy jóváhagyja a folyton keletkező új információkat (például arról, kinél mennyi kriptovaluta van épp), illetve szavazzon arról, melyik legyen a blokklánc érvényes ága, és melyik a tévedésből vagy manipulációként megjelenő, de érvénytelen változat. Arról is írtam, hogy ehhez elvben csak egy számítógépre és internet-hozzáférésre van szüksége. Meg energiára, teszem hozzá most: a rendszer által generált bitcoinokhoz/etherekhez nagy áramigényű számítástömeggel járó matematikai feladatok megoldására kell befognia a gépét. Ez a hivatalosan proof-of-work mechanizmusnak, köznyelvileg bányászatnak hívott tevékenység jó esetben garantálja, hogy meg lehessen bízni a rendszerben.

Csakhogy globálisan gigantikus energiafelhasználással jár: a Bitcoin évente 116, az Ethereum durván 50 terawattórájába kerül az emberiségnek. Ezek komoly mennyiségek: a Bitcoiné Hollandia, az Ethereumé Peru éves összfelhasználásával vetekszik: a kettő együtt több mint Thaiföldé. A kriptovaluták fenntartásával járó csillagászati áramfogyasztás (és a csak erre befogott, sőt kifejezetten erre a célra gyártott és optimalizált számítógépek előállításának költségéről még nem is beszéltünk) nem csak azokat sokkolja, akik csak ürügyet keresnek arra, hogy miért vethessék meg ezt a neoliberális, nemzetietlen és igazából érthetetlen spekulációt, amin mindig mások gazdagodnak meg. A villanyszámla azokat is mellbe vágja, akik bár nyitottak a technológiai fejlődés és az önszerveződő piac határán kifejlődő egzotikus újdonságokra, nem szeretnék, ha azok hozzájárulnának Földünk erőforrásainak felhabzsolásához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.