Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Piacok, piacok

Egotrip

A minap szinte egyszerre ütközött a brit és a magyar gazdaságpolitika hajója a pénzügyi piacok jéghegyének.

Liz Truss, az utóbb lemondani kényszerült brit miniszterelnök és pénzügyminisztere a háztartások megugró energiaszámláját és az adókat is csökkentette volna, ám nem árulták el, hogyan finanszíroznák az emiatt szükségszerűen megugró költségvetési hiányt. A Magyar Nemzeti Bank pedig mindenki megrökönyödésére előre deklarálta, hogy az infláció és az árfolyamromlás ellen már nem fog további alapkamat-emeléssel küzdeni.

A pénzügyi (a deviza- és állampapír-) piacok mindkét esetben drámai módon reagáltak: esett a font, megugrottak a kötvényhozamok ott, 433-ig gyengült a forint itt az euróval szemben. A rémült politikusok ott is, itt is gyorsan meghátráltak: az új pénzügyminiszter visszavonta Truss politikai ígéreteit, az MNB pedig egy másik jegybanki kamatot emelt meg példátlanul magasra, és mélyen belenyúlt devizatartalékai perselyébe is, hogy – az energiaimportőrök szíves közvetítését felhasználva – segítsen a piacra ömlő forintözönt felitatni.

A két történet között sok persze a különbség. Ott a független jegybank gyors reakciója enyhítette a beharangozott költségvetési politika hatásait, itt meg a jegybank maga volt a fő elkövető. Ott gyors személyi következményei lettek a fiaskónak, itt az MNB vezetésének a haja szála sem görbült. De tárgyam most nem az, hogy a magyar gazdaságpolitika gyengébben muzsikál, mint az angol a legrosszabb pillanataiban. Azt próbálom megragadni, hogy hogyan működnek és mik azok a pénzügyi piacok, amelyek reakciói nagy múltú, erős nemzetállamok vezetőit is hamar meghátrálásra tudják kényszeríteni.

Először is látnunk kell: ha a „piac” megmozdul, azt az egyes emberek jóléte is megérzi. A legkisebb „pénzpiaci turbulencia” is százezrek jelzáloghitel-törlesztésére, milliók vagyonkájának értékére bír akár katasztrofális hatással lenni. A politikusok azt a képzetet táplálják, hogy az ő döntéseik szabják meg a polgárok jólétét, s ezzel hangosan a „piacok”, pontosabban a piaci befektetők sem vitatkoznak. Miért is tennék: nekik nem kell az állampolgárok támogatását fontoskodó szónoklatokkal és sajtótájékoztatókkal fenntartani – ők dollárban, nem szavazatban mérik a sikert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.