Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Piacok, piacok

Egotrip

A minap szinte egyszerre ütközött a brit és a magyar gazdaságpolitika hajója a pénzügyi piacok jéghegyének.

Liz Truss, az utóbb lemondani kényszerült brit miniszterelnök és pénzügyminisztere a háztartások megugró energiaszámláját és az adókat is csökkentette volna, ám nem árulták el, hogyan finanszíroznák az emiatt szükségszerűen megugró költségvetési hiányt. A Magyar Nemzeti Bank pedig mindenki megrökönyödésére előre deklarálta, hogy az infláció és az árfolyamromlás ellen már nem fog további alapkamat-emeléssel küzdeni.

A pénzügyi (a deviza- és állampapír-) piacok mindkét esetben drámai módon reagáltak: esett a font, megugrottak a kötvényhozamok ott, 433-ig gyengült a forint itt az euróval szemben. A rémült politikusok ott is, itt is gyorsan meghátráltak: az új pénzügyminiszter visszavonta Truss politikai ígéreteit, az MNB pedig egy másik jegybanki kamatot emelt meg példátlanul magasra, és mélyen belenyúlt devizatartalékai perselyébe is, hogy – az energiaimportőrök szíves közvetítését felhasználva – segítsen a piacra ömlő forintözönt felitatni.

A két történet között sok persze a különbség. Ott a független jegybank gyors reakciója enyhítette a beharangozott költségvetési politika hatásait, itt meg a jegybank maga volt a fő elkövető. Ott gyors személyi következményei lettek a fiaskónak, itt az MNB vezetésének a haja szála sem görbült. De tárgyam most nem az, hogy a magyar gazdaságpolitika gyengébben muzsikál, mint az angol a legrosszabb pillanataiban. Azt próbálom megragadni, hogy hogyan működnek és mik azok a pénzügyi piacok, amelyek reakciói nagy múltú, erős nemzetállamok vezetőit is hamar meghátrálásra tudják kényszeríteni.

Először is látnunk kell: ha a „piac” megmozdul, azt az egyes emberek jóléte is megérzi. A legkisebb „pénzpiaci turbulencia” is százezrek jelzáloghitel-törlesztésére, milliók vagyonkájának értékére bír akár katasztrofális hatással lenni. A politikusok azt a képzetet táplálják, hogy az ő döntéseik szabják meg a polgárok jólétét, s ezzel hangosan a „piacok”, pontosabban a piaci befektetők sem vitatkoznak. Miért is tennék: nekik nem kell az állampolgárok támogatását fontoskodó szónoklatokkal és sajtótájékoztatókkal fenntartani – ők dollárban, nem szavazatban mérik a sikert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.