Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Piacok, piacok

Egotrip

A minap szinte egyszerre ütközött a brit és a magyar gazdaságpolitika hajója a pénzügyi piacok jéghegyének.

Liz Truss, az utóbb lemondani kényszerült brit miniszterelnök és pénzügyminisztere a háztartások megugró energiaszámláját és az adókat is csökkentette volna, ám nem árulták el, hogyan finanszíroznák az emiatt szükségszerűen megugró költségvetési hiányt. A Magyar Nemzeti Bank pedig mindenki megrökönyödésére előre deklarálta, hogy az infláció és az árfolyamromlás ellen már nem fog további alapkamat-emeléssel küzdeni.

A pénzügyi (a deviza- és állampapír-) piacok mindkét esetben drámai módon reagáltak: esett a font, megugrottak a kötvényhozamok ott, 433-ig gyengült a forint itt az euróval szemben. A rémült politikusok ott is, itt is gyorsan meghátráltak: az új pénzügyminiszter visszavonta Truss politikai ígéreteit, az MNB pedig egy másik jegybanki kamatot emelt meg példátlanul magasra, és mélyen belenyúlt devizatartalékai perselyébe is, hogy – az energiaimportőrök szíves közvetítését felhasználva – segítsen a piacra ömlő forintözönt felitatni.

A két történet között sok persze a különbség. Ott a független jegybank gyors reakciója enyhítette a beharangozott költségvetési politika hatásait, itt meg a jegybank maga volt a fő elkövető. Ott gyors személyi következményei lettek a fiaskónak, itt az MNB vezetésének a haja szála sem görbült. De tárgyam most nem az, hogy a magyar gazdaságpolitika gyengébben muzsikál, mint az angol a legrosszabb pillanataiban. Azt próbálom megragadni, hogy hogyan működnek és mik azok a pénzügyi piacok, amelyek reakciói nagy múltú, erős nemzetállamok vezetőit is hamar meghátrálásra tudják kényszeríteni.

Először is látnunk kell: ha a „piac” megmozdul, azt az egyes emberek jóléte is megérzi. A legkisebb „pénzpiaci turbulencia” is százezrek jelzáloghitel-törlesztésére, milliók vagyonkájának értékére bír akár katasztrofális hatással lenni. A politikusok azt a képzetet táplálják, hogy az ő döntéseik szabják meg a polgárok jólétét, s ezzel hangosan a „piacok”, pontosabban a piaci befektetők sem vitatkoznak. Miért is tennék: nekik nem kell az állampolgárok támogatását fontoskodó szónoklatokkal és sajtótájékoztatókkal fenntartani – ők dollárban, nem szavazatban mérik a sikert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.