Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Piacok, piacok

Egotrip

A minap szinte egyszerre ütközött a brit és a magyar gazdaságpolitika hajója a pénzügyi piacok jéghegyének.

Liz Truss, az utóbb lemondani kényszerült brit miniszterelnök és pénzügyminisztere a háztartások megugró energiaszámláját és az adókat is csökkentette volna, ám nem árulták el, hogyan finanszíroznák az emiatt szükségszerűen megugró költségvetési hiányt. A Magyar Nemzeti Bank pedig mindenki megrökönyödésére előre deklarálta, hogy az infláció és az árfolyamromlás ellen már nem fog további alapkamat-emeléssel küzdeni.

A pénzügyi (a deviza- és állampapír-) piacok mindkét esetben drámai módon reagáltak: esett a font, megugrottak a kötvényhozamok ott, 433-ig gyengült a forint itt az euróval szemben. A rémült politikusok ott is, itt is gyorsan meghátráltak: az új pénzügyminiszter visszavonta Truss politikai ígéreteit, az MNB pedig egy másik jegybanki kamatot emelt meg példátlanul magasra, és mélyen belenyúlt devizatartalékai perselyébe is, hogy – az energiaimportőrök szíves közvetítését felhasználva – segítsen a piacra ömlő forintözönt felitatni.

A két történet között sok persze a különbség. Ott a független jegybank gyors reakciója enyhítette a beharangozott költségvetési politika hatásait, itt meg a jegybank maga volt a fő elkövető. Ott gyors személyi következményei lettek a fiaskónak, itt az MNB vezetésének a haja szála sem görbült. De tárgyam most nem az, hogy a magyar gazdaságpolitika gyengébben muzsikál, mint az angol a legrosszabb pillanataiban. Azt próbálom megragadni, hogy hogyan működnek és mik azok a pénzügyi piacok, amelyek reakciói nagy múltú, erős nemzetállamok vezetőit is hamar meghátrálásra tudják kényszeríteni.

Először is látnunk kell: ha a „piac” megmozdul, azt az egyes emberek jóléte is megérzi. A legkisebb „pénzpiaci turbulencia” is százezrek jelzáloghitel-törlesztésére, milliók vagyonkájának értékére bír akár katasztrofális hatással lenni. A politikusok azt a képzetet táplálják, hogy az ő döntéseik szabják meg a polgárok jólétét, s ezzel hangosan a „piacok”, pontosabban a piaci befektetők sem vitatkoznak. Miért is tennék: nekik nem kell az állampolgárok támogatását fontoskodó szónoklatokkal és sajtótájékoztatókkal fenntartani – ők dollárban, nem szavazatban mérik a sikert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.