Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.
Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.
Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket
Élettapasztalatok, a világ folyását tárgyaló gondolatok továbbadására egy tanító-tanítvány viszonyban elmesélt kapcsolat szerfelett alkalmas.
Nem szerencsés egy trilógia harmadik darabját úgy forgalmazni, hogy az előző kettőt nem ismerheti a reménybeli közönség.
A rendezői alteregó kilencéves, fakarddal hadonászik, pajzsa horpadt kukafedél.
Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.
Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.
A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.
