TPP

A túlnépesedés sürgősen megoldandó, súlyos globális probléma, amelynél csak a kezelése súlyosabb abban az országban, ahol ezt először megpróbálták.

„…s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló” – írja Kosztolányi a Halotti beszédben. Hiába ikertestvérek Lisa és Sven, hiába az eltéphetetlen érzelmi kötelék, a közös szenvedély (Lisa színműíró, Sven színész), a közös világlátás, egy ember nem vállalhatja át egy másik ember terheit.

A két évszázaddal ezelőtt élt Mary Anning őslénykutató valóságos alakja csak ürügy, hogy egy ugyancsak Mary Anningnak nevezett, szintúgy őslénykutató nő merőben fiktív leszbikus szerelmének történetén keresztül az ember belső szabadságának elemi igényéről szóljon Francis Lee író-rendező.

Az elvonulásnál, a természethez való visszatalálásnál kevés urbánusabb elgondolás van leírva, -filmezve. Végtére is szép a táj, különösen napkeltekor, jó hallgatni a lombok susogását, nézni a madarak röptét meg az őzeket a pataknál.

Régóta esedékes lehetett már, hogy Sia, a videóklipjeit is saját fejűleg készítő popsztár egy mozivászonra szánt nagyfilmben is kipróbálja magát.

Jól ismerjük a leépülést, a képességek gyorsuló ütemű fogyatkozását, a mentális szétesést, a személyiség átalakulását vagy feloldódását, amelyet fatális betegség vagy az öregedés okoz – másoknak.

Mit adna oda az ember, hogy megmentse azt, akit a legjobban szeret? Az életét? Az kevés. A hitét, az önbecsülését, azt az ént, akinek magát tartotta? Inkább.

Ez után a minden részletet pró és kontra, lenyűgöző alapossággal számba vevő és kontextusba helyező dokusorozat után (4 óra tömény adatközlés és vallomás!) csak Woody Allen legelvakultabb hívőinek marad kétségük afelől, hogy az ikonikus rendező vajon tényleg abuzálta-e az eset időpontjában mindössze 7 éves fogadott lányát.

A fűz egyebek közt az élet, a termékenység fája, de a rontás, a boszorkányok és a halál fája is.

Amikor száz éve először rögzítették az amerikai feketék identitásképző erejű zenéjét, azt – mint ez a díjakkal elhalmozott film sugallja – csak azért tették a kapzsi fehér kiadók, hogy a bluest saját képükre formálva kiüresítsék és üzletet csináljanak belőle.

Megalázott, emberi mivoltukban, identitásukban elbizonytalanított, lelki, fizikai, szexuális erőszakot szenvedett nők nyílnak meg egymásnak és a kamerának.

Egész életében családját szolgálta az idősödő asszony.