Visszhang: film

Fabian – A vég kezdete

  • 2022. február 16.

Visszhang

Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.

A múlt század harmincas éveibe a nagy gazdasági világválságtól gyötörten, de még demokráciaként érkező Németországról vastag, mélyfekete tussal rajzolt, nem túl vicces karikatúrája. A könyv szabad feldolgozása alapján született film jóval komorabb és ideologikusabb. A jelenből indulunk, egyetlen hosszú snitt köti össze a napjaink rosszkedvét árasztó berlini metrót és a kilencven évvel ezelőtti, súlyos krízisben lévő, szélsőségesen megosztott világot. A párhuzam kissé erőltetett, nem is kezd vele a későbbiekben semmit Dominik Graf rendező, de azért a figyelmet fenntartja az antré, hogy akkor most hogyan is kell értelmezni ezt meg azt, mi is a látottakban az aktualitás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.