Film

Traumatológia

Catherine Corsini: Intenzív találkozások

  • 2022. április 6.

Kritika

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Yann, az alulfizetett, nyomorúságos prolisorsát másokon folyvást dühödten számon kérő sofőr (Pio Marmaï) lába súlyosan megsérül a sárgamellényesek (Macron politikája ellen olykor az egész országot megbénítva, erőszakosan és rendőri erőszakot elszenvedve tiltakozók) egyik tüntetésén. Ő is utcára kerül, ha másnap nem áll munkába… éppen azzal a kamionnal, amelyet elcsórt a több száz kilométerre lévő telephelyről az öntudatos tiltakozó.

Munkás a fekete ápolónő, Kim is (Aïssatou Diallo Sagna), de neki nincs érkezése tiltakozni, mert bőrszíne van, meg származása, örül, hogy megél. Különben is ömlenek a sérültek, a brutalitásba torkolló tüntetés miatt a szokásosnál is nagyobb számban, fogy a fertőtlenítő, a gyógyszer, és hiába sír otthon lázas beteg kisbabája, ő kénytelen a heti hatodik ügyeletét is felvenni, mert létszámhiány van, a többiek nem bírnák nélküle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.