Film

Traumatológia

Catherine Corsini: Intenzív találkozások

  • 2022. április 6.

Kritika

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Yann, az alulfizetett, nyomorúságos prolisorsát másokon folyvást dühödten számon kérő sofőr (Pio Marmaï) lába súlyosan megsérül a sárgamellényesek (Macron politikája ellen olykor az egész országot megbénítva, erőszakosan és rendőri erőszakot elszenvedve tiltakozók) egyik tüntetésén. Ő is utcára kerül, ha másnap nem áll munkába… éppen azzal a kamionnal, amelyet elcsórt a több száz kilométerre lévő telephelyről az öntudatos tiltakozó.

Munkás a fekete ápolónő, Kim is (Aïssatou Diallo Sagna), de neki nincs érkezése tiltakozni, mert bőrszíne van, meg származása, örül, hogy megél. Különben is ömlenek a sérültek, a brutalitásba torkolló tüntetés miatt a szokásosnál is nagyobb számban, fogy a fertőtlenítő, a gyógyszer, és hiába sír otthon lázas beteg kisbabája, ő kénytelen a heti hatodik ügyeletét is felvenni, mert létszámhiány van, a többiek nem bírnák nélküle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.