Film

Traumatológia

Catherine Corsini: Intenzív találkozások

  • 2022. április 6.

Kritika

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Yann, az alulfizetett, nyomorúságos prolisorsát másokon folyvást dühödten számon kérő sofőr (Pio Marmaï) lába súlyosan megsérül a sárgamellényesek (Macron politikája ellen olykor az egész országot megbénítva, erőszakosan és rendőri erőszakot elszenvedve tiltakozók) egyik tüntetésén. Ő is utcára kerül, ha másnap nem áll munkába… éppen azzal a kamionnal, amelyet elcsórt a több száz kilométerre lévő telephelyről az öntudatos tiltakozó.

Munkás a fekete ápolónő, Kim is (Aïssatou Diallo Sagna), de neki nincs érkezése tiltakozni, mert bőrszíne van, meg származása, örül, hogy megél. Különben is ömlenek a sérültek, a brutalitásba torkolló tüntetés miatt a szokásosnál is nagyobb számban, fogy a fertőtlenítő, a gyógyszer, és hiába sír otthon lázas beteg kisbabája, ő kénytelen a heti hatodik ügyeletét is felvenni, mert létszámhiány van, a többiek nem bírnák nélküle.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?