Visszhang: animációs film  

Menekülés

  • 2022. március 9.

Visszhang

Amin kamasz fiúként menekült Afganisztánból az első tálib hatalomátvétel után.

Jött az egész család (két fiú, két lány meg az anya) a rendszer ellenségének tekintett apa meggyilkolása után. Az egyetlen elérhető járat Moszkvába vitte őket, és a Svédországban már letelepedett legidősebb fiú összekuporgatott pénze nem volt elegendő az út folytatására. A Szovjetunió romjai alól kászálódó országban meg kellett tapasztalják a kifosztatást, a nélkülözést, a rendőri erőszakot, az életveszélyt. Végül túlélték mindannyian, de el kellett szakadniuk egymástól. Szomorú történetét Amin évtizedekig titkolta, még férje elől is (a homoszexualitás hangsúlyos megjelenítése is hozzájárul a hős kitaszítottságának érzékeltetéséhez), de most megosztja velünk az átélteket – a rendező kérésére, egyúttal terápiás célzattal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.