Visszhang: film

Szerelem után

  • 2022. február 2.

Visszhang

A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.

Hogy valójában nem ismerjük szüleinket, barátainkat, társunkat. Hogy nem a saját életünket éljük, manipulálnak bennünket, és akarjuk is, hogy manipuláljanak, mert a pőre valóság, amelyben mindenki idegen: elviselhetetlen volna.

Ismerős filmindítás az imádott férje kettős életére annak temetése után ráébredő özvegy. Itt a Másik utáni nyomozást nem csak egy (vagyis két) megcsalt nő szembesülése követi. A veszteség zsigeri, az idegenség egzisztenciális dimenziójú, az élet minden szegmensét kiüresíti, hiszen a férje kedvéért muszlimmá lett angol háziasszony – aki csadorban jár és kötelességtudóan leborul Mekka felé – döbbenten tapasztalja, hogy férje a La Manche csatorna túloldalán élő szeretőjétől egyáltalán nem várt el semmilyen igazodást.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.