Visszhang: film

Szerelem után

  • 2022. február 2.

Visszhang

A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.

Hogy valójában nem ismerjük szüleinket, barátainkat, társunkat. Hogy nem a saját életünket éljük, manipulálnak bennünket, és akarjuk is, hogy manipuláljanak, mert a pőre valóság, amelyben mindenki idegen: elviselhetetlen volna.

Ismerős filmindítás az imádott férje kettős életére annak temetése után ráébredő özvegy. Itt a Másik utáni nyomozást nem csak egy (vagyis két) megcsalt nő szembesülése követi. A veszteség zsigeri, az idegenség egzisztenciális dimenziójú, az élet minden szegmensét kiüresíti, hiszen a férje kedvéért muszlimmá lett angol háziasszony – aki csadorban jár és kötelességtudóan leborul Mekka felé – döbbenten tapasztalja, hogy férje a La Manche csatorna túloldalán élő szeretőjétől egyáltalán nem várt el semmilyen igazodást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.