Visszhang: film

Minden rendben ment

  • 2022. március 30.

Visszhang

Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.

Alain Cavalier barátjának, az íróként és (főleg) forgatókönyvíróként elismert Emmanuèle Bernheimnek apja eutanáziájáról írott könyvét, ráadásul magával a gyászos procedúrát a valóságban is megszervező és átélő szerzővel a főszerepben. Ám közbeszólt a betegség, így a közös (immár dokumentum)film nem az apa, hanem az apa nyomasztó emlékét rákká növesztő lány haldoklását követte – a regény pedig a provokációt a fogyaszthatósággal jól összeházasítani képes François Ozon kezébe került. Aki, tán a szintén közeli kapcsolat okán (jobb filmjeit Bernheim írta), csak érintőlegesen tárgyalja a homoszexuális író ambivalens (vélhetőleg általános nőgyűlölettel magyarázható) viszonyát lányaival, és a sztrók következtében nemcsak fizikai képességeinek jelentős részét, de életkedvét is elvesztő, s ezért a méltó távozáshoz a lenézett lány segítségét kérő apa méregpohárig vezető útját. Az erre szakosodott svájci intézetben megy „minden rendben”. Szervezés kérdése az egész: a financiális és jogi következmények számbavétele, a hatóságok kicselezése (Franciaországban az ilyesmi gyilkosságban való közreműködésként büntetendő), logisztika és célszerűség. Az érzelemnyilvánítás a gyengeség jele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”