Film

Hősök

Michal Nohejl: Megszállás

  • 2022. március 9.

Kritika

A film legnagyobb erénye, hogy 1968-ról, a prágai, reményteljes tavaszt eltipró szovjet megszállásról ’68 szellemében szól. A cseh új hullám egyik legnagyobb találmánya a közvetlenség, a minden művészallűrtől mentes hanghordozás volt.

Az életbölcsességet (többek között) Hašekből és Hrabalból merítő filmes nemzedék a nagy történelmi eseményeket is a hétköznapi esendőségek tükrében volt képes láttatni, s az emberi hitek, vélekedések viszonylagosságának, tettek és megszokások kicsinyes mozgatórugóinak, az élet voltaképpeni abszurditásának felismerésével ajándékozta meg a nézőt. Michal Nohejl elsőfilmes rendező magától értetődően csatol vissza a derűsen letaglózó nagypapákhoz, a női főszerepet konkrétan egy Forman-unoka adja, a groteszk történet pedig a maga fenyegető hülyeségében csehesebb nem is lehetne. Főleg, hogy alapja színtiszta valóság.

A valaha eredeti és merész rendező egy másodosztályú színház harmadosztályú színészeivel a szabadságért életét áldozó kommunista hősről harsogó érdektelen propagandadarabot ad elő unatkozó fél háznak, majd egységesen a büfébe vonulnak vigasztalódni értelmetlen életük miatt – amikor megjelenik egy szovjet tiszt, kezében marmonkannával. Üzletelni jött a sereg benzinjével az őrnagyi rendfokozatú – mit szépítsük? – tolvaj, de ha már ott van, és túl a sokadik vodkán, hát ki is oktatja a hívatlan vendég távozását szorongva remélő, puhány kompániát erkölcsből, virtusból, férfiasságból, pláne hősiességből, s lassan átveszi az irányítást a megfélemlített társulat fölött. A kis növésű, rozoga alkoholista mondja meg, ki mit csináljon (kushadjon vagy táncoljon), mennyit igyon (sokat, vele, az örök barátságra természetesen), hova menjen vagy ne menjen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.