Film

Hősök

Michal Nohejl: Megszállás

  • 2022. március 9.

Kritika

A film legnagyobb erénye, hogy 1968-ról, a prágai, reményteljes tavaszt eltipró szovjet megszállásról ’68 szellemében szól. A cseh új hullám egyik legnagyobb találmánya a közvetlenség, a minden művészallűrtől mentes hanghordozás volt.

Az életbölcsességet (többek között) Hašekből és Hrabalból merítő filmes nemzedék a nagy történelmi eseményeket is a hétköznapi esendőségek tükrében volt képes láttatni, s az emberi hitek, vélekedések viszonylagosságának, tettek és megszokások kicsinyes mozgatórugóinak, az élet voltaképpeni abszurditásának felismerésével ajándékozta meg a nézőt. Michal Nohejl elsőfilmes rendező magától értetődően csatol vissza a derűsen letaglózó nagypapákhoz, a női főszerepet konkrétan egy Forman-unoka adja, a groteszk történet pedig a maga fenyegető hülyeségében csehesebb nem is lehetne. Főleg, hogy alapja színtiszta valóság.

A valaha eredeti és merész rendező egy másodosztályú színház harmadosztályú színészeivel a szabadságért életét áldozó kommunista hősről harsogó érdektelen propagandadarabot ad elő unatkozó fél háznak, majd egységesen a büfébe vonulnak vigasztalódni értelmetlen életük miatt – amikor megjelenik egy szovjet tiszt, kezében marmonkannával. Üzletelni jött a sereg benzinjével az őrnagyi rendfokozatú – mit szépítsük? – tolvaj, de ha már ott van, és túl a sokadik vodkán, hát ki is oktatja a hívatlan vendég távozását szorongva remélő, puhány kompániát erkölcsből, virtusból, férfiasságból, pláne hősiességből, s lassan átveszi az irányítást a megfélemlített társulat fölött. A kis növésű, rozoga alkoholista mondja meg, ki mit csináljon (kushadjon vagy táncoljon), mennyit igyon (sokat, vele, az örök barátságra természetesen), hova menjen vagy ne menjen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.