Film

Hősök

Michal Nohejl: Megszállás

  • 2022. március 9.

Kritika

A film legnagyobb erénye, hogy 1968-ról, a prágai, reményteljes tavaszt eltipró szovjet megszállásról ’68 szellemében szól. A cseh új hullám egyik legnagyobb találmánya a közvetlenség, a minden művészallűrtől mentes hanghordozás volt.

Az életbölcsességet (többek között) Hašekből és Hrabalból merítő filmes nemzedék a nagy történelmi eseményeket is a hétköznapi esendőségek tükrében volt képes láttatni, s az emberi hitek, vélekedések viszonylagosságának, tettek és megszokások kicsinyes mozgatórugóinak, az élet voltaképpeni abszurditásának felismerésével ajándékozta meg a nézőt. Michal Nohejl elsőfilmes rendező magától értetődően csatol vissza a derűsen letaglózó nagypapákhoz, a női főszerepet konkrétan egy Forman-unoka adja, a groteszk történet pedig a maga fenyegető hülyeségében csehesebb nem is lehetne. Főleg, hogy alapja színtiszta valóság.

A valaha eredeti és merész rendező egy másodosztályú színház harmadosztályú színészeivel a szabadságért életét áldozó kommunista hősről harsogó érdektelen propagandadarabot ad elő unatkozó fél háznak, majd egységesen a büfébe vonulnak vigasztalódni értelmetlen életük miatt – amikor megjelenik egy szovjet tiszt, kezében marmonkannával. Üzletelni jött a sereg benzinjével az őrnagyi rendfokozatú – mit szépítsük? – tolvaj, de ha már ott van, és túl a sokadik vodkán, hát ki is oktatja a hívatlan vendég távozását szorongva remélő, puhány kompániát erkölcsből, virtusból, férfiasságból, pláne hősiességből, s lassan átveszi az irányítást a megfélemlített társulat fölött. A kis növésű, rozoga alkoholista mondja meg, ki mit csináljon (kushadjon vagy táncoljon), mennyit igyon (sokat, vele, az örök barátságra természetesen), hova menjen vagy ne menjen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.