Ám ott irónia és gyengéd felülnézet van, diszkrét idézőjel. Ugyanaz a sláger ugyanolyan, de alig fékezett indulatokkal és vérben forgó szemű vendégekkel bélelt kocsmában (szabadtéri mulatságon, lakókocsiban) elég másként szól. Benne nem az általában vett élet hétköznapi sivársága nyilvánul meg, hanem olyan mindegyik, legyen bár Roxette-szám, mint egy munkásmozgalmi induló. Munkás éppen akad, bányásznának is, ha nem volna életveszélyes, mozgalom azonban nincs ennek az észt–finn, voltaképpen lapp (pontosabban: számi) filmben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
