Ám ott irónia és gyengéd felülnézet van, diszkrét idézőjel. Ugyanaz a sláger ugyanolyan, de alig fékezett indulatokkal és vérben forgó szemű vendégekkel bélelt kocsmában (szabadtéri mulatságon, lakókocsiban) elég másként szól. Benne nem az általában vett élet hétköznapi sivársága nyilvánul meg, hanem olyan mindegyik, legyen bár Roxette-szám, mint egy munkásmozgalmi induló. Munkás éppen akad, bányásznának is, ha nem volna életveszélyes, mozgalom azonban nincs ennek az észt–finn, voltaképpen lapp (pontosabban: számi) filmben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
