Szőnyei Tamás

Nem kell szégyellni, ha nem ismerős - szégyelljék magukat a nagy lemezkiadók, amelyeknél megfordult, és amelyeknek mindmáig nem volt sürgős leszerződtetniük. Pedig büszkék lehettek volna, ha náluk mutatkozik be Eleni (ejtsd: eléjni) Mandell. Ehelyett első albumát (Wishbone) saját maga jelentette meg Mr. Charles Records címkével 1998-ban, a másodikat (Thrill) pedig a Space Baby nevű független 2000-ben. Én se tudnék róla semmit, ha tavaly ősszel feladatul nem kapok egy Tom Waits-dalokat feldolgozó lemezt (New Coat Of Paint, Manifesto Records, MCD-import), ahol ő is kezelésbe vett egyet (Muriel, a Foreign Affairs albumról). Ekkor nyomot fogtam.

"Létezik társadalmi felelősségvállalás, jótékonyság, nemes adományozás!"

Labdán kívül én már nem szívesen rúgok bele semmibe, de az ilyesmi kikezdi a tűrőképességem: "Trabant: Az 1980-ban alakult zenekar az intellektuális punk képviselője. A nyolcvanas években működő demokratikus ellenzékkel is kapcsolatot tartó Trabant vezéregyénisége Vető János fotós-grafikus. Énekesnőjük a filmszínésznő Méhes Marietta." Tudom, embert próbáló feladat lemezborítókra pontos négy sorokat írni zenekarokról, de mégse kéne intellektuális punknak nevezni őket, és kihagyni Lukin Gábort meg Víg Mihályt. A demokratikus ellenzék idecitálása pedig értelmetlen, ráadásul sejthető célját sem éri el: ettől senki nem fog homlokára csapva megvilágosodni, hogy jééé, ha a Trabant kapcsolatot tartott a demokratikus ellenzékkel, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat pedig 1984-ben megjelentette a Trabantot, akkor az MHV is kapcsolatot tartott a demokratikus ellenzékkel, tehát igenis csupa fasza gyerekek dolgoztak a Vörösmarty téren, együtt bomlasztottak a Galamb utcai és a lakiteleki fiúkkal.

Magyar Narancs: 1999 óta zenei naplót vezet angolul az interneten. A napló a legszemélyesebb műfaj, ez viszont kifelé is szól. A motivációja érdekelne.

Több kiló, jórészt betűkkel telenyomott papír, a friss folyóirattermés egy csekély,

Hogy az idő kezelése milyen szakmai problémákat bír okozni, arról írók, rendezők és komponisták konferenciákat tudnának telesírni, de van vele baja e sorok szerzőjének is. Amikor ezt gépbe pötyögi, még 2000-et mutat a naptár, a kiállítás csak lesz, ő maga is félkész állapotban látta, leginkább egy elképzelés formájában. Jövő időt azonban mégse használhat, hiszen amikor önök ezt olvassák, a dátum 2001, a kiállítás már van, létezik a jelenben, megvolt a megnyitója, a múlt részévé vált, merthogy az új évezred beköszöntére lett időzítve.

Ken Kesey interneten át árulja haveri köre nagy pszichedelikus buszozásának több mint 30 év után összevágott és videóra mentett filmfelvételeit. Stephen King megnyitotta új rémregénye kicsiny, elektronikus boltját. A világ Nr 1 könyvvására, az ezúttal lengyelekre fokuszáló Frankfurt különdíjat kreált az e-könyveknek. A most [*****]-nak nevezendő küzdőtéren végkifejletéhez közeledik az első magyar online regénypályázat, a döntőben Garaczi, Majoros és Smiles urak hajráznak. Korrekt szakmai portálja lett a honi filmes és színházi világnak (magyar.film.hu; szinhaz.hu ), hálóhelyre leltek papíron anyagiakkal küzdő kulturális folyóiratok (c3.hu; KonTextus.hu), és lehet keresgélni irodalmi, zenei vagy képzőművészeti vonalon is (bár például sok múzeumi honlap tanulhatna az Uhrin Benedek Fan Clubtól). A Stefanovits-Végh-Kálmánchelyi trió filmje, az uristen@menny.hu óta közhelyesnek hat minden valami@valahol.hu jellegű cím. Nem szeretnék a Gép + narancs rovat felségterületére tolakodni, de innen, a kultúrbunkerből sem lehet nem észlelni a hálózat térhódítását mindenféle művészetekben, lazán ideértve a reklámot is. Ez az @¨© lesz a végső, csa-ak összefogni hát, hajramagyarok@orszagimazs.hu.

Kerek húsz év esszenciája fekszik a dobozban: két hosszú lemez és egy ötvenoldalas könyvecske. Tökéletes karácsonyi ajándék. A teljességre törő gyűjtőnek azért, mert egyszerűen hiányozna neki, noha az eddigi albumokhoz képest új felvételt nem talál rajta. Aki pedig csak részben tudja vagy semennyire sem, hogy miről van szó, annak azért, mert bőkezű, mégis tömör foglalata a New York-i performance-művésznő munkássága hallható részének.

Szamizdat-butik. Internacionális jövevényszó a 80-as évekből. Tudtam, hogy a Galamb utcában van, de soha nem mertem odadugni a képem. Azt mondták, mindenkit lefényképeznek, aki abban a házban jár.

Megint egy történet, melyben racionális érveket gyűr le politikai megfontolás. Az intézményi struktúrán az irodalmi közvélemény, a muzeológus szakma és az érintett szakszervezet ellenére változtat a kormányzat, azt az érzést keltve, hogy a személyi kérdések szerintük megfelelő rendezése minden másnál fontosabb.

Egy Grespik-munkatárs a másiknak, a folyosón: "A főnököt megint felültették."