Emberi hangon: (Talk Normal - The Laurie Anderson Anthology)

Kerek húsz év esszenciája fekszik a dobozban: két hosszú lemez és egy ötvenoldalas könyvecske. Tökéletes karácsonyi ajándék. A teljességre törő gyűjtőnek azért, mert egyszerűen hiányozna neki, noha az eddigi albumokhoz képest új felvételt nem talál rajta. Aki pedig csak részben tudja vagy semennyire sem, hogy miről van szó, annak azért, mert bőkezű, mégis tömör foglalata a New York-i performance-művésznő munkássága hallható részének.Amit egy antológia tudhat, azt ez tudja. Gusztusos darab, jó kézbe venni. A papír matt, ettől valahogy finomabb, mintha fényesre nyomták volna. A könyvecskében nagyjából minden benne van, amit az alkotóról és az életművét reprezentáló részekről háttér-információként tudni illik, a látvány-betű arány kellemes, a tördelés szintúgy. Hogy ne zsákbamacskát vegyen, aki esetleg ezen a ponton letenné az újságot, és célba venné az első jobb lemezboltot, annak még annyit, hogy Laurie Anderson mind a hét eddigi albumáról válogatott: Big Science (1982), Mister Heartbreak (1984), United States Live (1984), Home Of The Brave (1986), Strange Angels (1989), Bright Red (1994), The Ugly One With The Jewels (1995), s rajta kívül megszólal Peter Gabriel, Bobby McFerrin és Lou Reed, a közreműködő zenészek között van Roma Baran, David Van Tieghem, Adrien Belew, Brian Eno, Nile Rogers, Marc Ribot, Guy Klucevsek, Cyro Baptista. Négy-hét felvétel képvisel egy-egy albumot, a megjelenés időrendjében. (Ha mégis akad valami, ami ritkaságnak nevezhető, az a United States Live anyaga: a nyolc- órányi előadás eredetileg öt bakeliten jelent meg, nagy kincsnek számított, akinek megvolt, izgulhatott, látja-e még valaha, ha már olyan barom volt, hogy kölcsönadta, és vajon épp hányadik kézben jár a tudta nélkül.)

A kronológiát követő szerkesztés jóvoltából a színpadon rögzített és inkább beszélt, mint énekelt darabok mindkét korongnak a végére jutottak, ami törésmentes ívet ad a zene folyamatának. A két lemez két korszakot jelöl: az első a grandiózus USA I-IV. periódusa, a másik az annak lezártával nyitott új lap, teljesen új előadásokkal, melyekben a korábbiaknál több a dallam (az USA után énekelni kezdett tanulni, s újonnan felfedezett hangja igazi melódiákat hívott elő). Ki van ez találva rendesen, mint minden, amit Laurie Anderson csinál. A jégtéglába fagyasztott korcsolyacipőben előadott utcasarki hegedűkoncertjeitől (a jég elolvadtával értek véget) a preparált (önműködő, világító, beszélő) hegedűin és az emberi arcról készített filmjén keresztül a történetekig, amiket mesél ("millió történet van a meztelen városban, de senki nem emlékszik, melyik az övé"). Lehetne sorolni, betelne velük az újság, de a könyvében minden olvasható (Stories From The Nerve Bible - A Retrospective 1972-1992).

H

Laurie Anderson abszolút magától értetődő módon hat egyszerre több szinten, könnyen meg is lehet szeretni ezért. Lemezről lévén szó, hagyjuk a vizualitást (koncertfilmje, a Home Of The Brave klasszikus a maga nemében, színpadi műsorai a legapróbb részletig kidolgozott, ragyogó látványt nyújtanak, közülük kettőt Budapestre is elhozott).

De ott a zene. Egyszerűen jó hallgatni, ahogy egymásra következnek a hangok, minden a helyén, és mégsem lehet biztosra tudni, mit hoz a következő perc. Eszményi példája annak, milyen sok lehet a kevés, mennyire hatásos az egyszerű. De ha szükséges, megpakolja gitárral, dobbal, fúvóssal, kórussal, táncos ritmusokkal. És akkor a hangjáról még nem beszéltünk. Erről a lágyan artikuláló, dallamosan beszélő, intelligens emberi hangról. Ami szerepek sokaságát képes alakítani, lehet üzenetrögzítő, lehet buta liba, filozofikus humorú előadó, férfi, nő, akárki.

És persze a szövegek. Amelyek, főleg ha nem anyanyelved az angol, megdolgoztatnak. E nélkül is élvezhető, de ha az ember elvégzi a munkát, fordít, értelmez, utánagondol, és felfogja, miről van szó, még inkább a magáénak érzi. Lesz, amit könnyebben ért meg, lesz, amit nehezebben, lesz, amit soha, de ez is belefér.

Végül, és ez már személyes, Laurie Anderson egy aranyos ember.

H

Az antológiával lezárt egy hosszú korszakot. A következő fejezetet Herman Melville XIX. századi regényével, a Moby Dickkel indította. Csinált belőle tavaly egy színpadi műsort (Songs And Stories From Moby Dick), jön majd a lemez is. Úgy kezdődött, hogy felkérték, segítsen felkelteni az amerikai középiskolások olvasási kedvét. Aztán komolyan ihletet kapott. Örök magyar hallgatók, jövőre talán felvehetjük ezt a stúdiumot is.

Szőnyei Tamás