A Petőfi Irodalmi Múzeum beolvasztása: Palotaforradalom

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/47. (11. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megint egy történet, melyben racionális érveket gyűr le politikai megfontolás. Az intézményi struktúrán az irodalmi közvélemény, a muzeológus szakma és az érintett szakszervezet ellenére változtat a kormányzat, azt az érzést keltve, hogy a személyi kérdések szerintük megfelelő rendezése minden másnál fontosabb.

Megint egy történet, melyben racionális érveket gyűr le politikai megfontolás. Az intézményi struktúrán az irodalmi közvélemény, a muzeológus szakma és az érintett szakszervezet ellenére változtat a kormányzat, azt az érzést keltve, hogy a személyi kérdések szerintük megfelelő rendezése minden másnál fontosabb.

Irodalmi élet

"Ez az új grófnő egészen másképp viselkedik" - mondta állítólag Hubay Miklós, miután május óta képtelen volt bejutni Hankiss Ágneshez, a Károlyi Palota Kulturális Központ (KPKK) miniszteri biztosként tevékenykedő, megbízott (múlt hét óta: kinevezett) főigazgatójához, akinek irodája az épületnek azon a szárnyán található, ahol egykor Károlyiné Andrássy Katinka, "a vörös grófnő" lakosztálya, akihez bejáratos volt. Ugyanitt bérelt egy kis szobát a Magyar PEN Klub is. A 82 éves, Kossuth-díjas író azért szeretett volna találkozni József Attila-díjas kolleginájával, hogy szép szóval elérje, ne kelljen távoznia az épületből az általa vezetett szervezetnek. Vagy legalább kapjon elfogadható magyarázatot, miért is kell mindenképpen.

Hubay nem fogadásának történetét két különböző forrásból hallotta e cikk szerzője, akinek nem sikerült beszélnie az íróval, de hitelesíti a dolgot, hogy ugyanez ügyben hasonlóan járt a Szépírók Társaságának elnöke, Kukorelly Endre is (megírta a 168 "rában). Hankiss Ágnes nem fogadta pár hete a Népszava munkatársát, Mátraházi Zsuzsát, és a múlt héten a Magyar Narancsot sem; a főigazgató asszony köszöni a megkeresést, de nem kíván nyilatkozni, és nem bocsátja rendelkezésre az általa írt anyagot sem, közölte telefonban a titkárnője.

Nem olyan nagy gáz, a papír megszerezhető, az önök tudósítója például két beszélgetőtársától is megkapta, egy harmadiknak pedig továbbadta, az irodalommal és a sajtóval való kapcsolattartás e módja pedig a főigazgatót pozícióba helyező, Fidesz vezette kormányra vet árnyékot. Amelyre már azok az írók is kezdenek kibukni, akik pedig felsóhajtottak, amikor átvette a stafétát az MSZP- SZDSZ-tandemtől: már nekik is sok, hogy az Írószövetség székházában lévő 1956-os emléktáblára a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) idén taxival küldött koszorút. Ember nem ment vele, hogy eligazgassa a szalagokat. Elnézést, valami szervezési probléma, mondták utólag. "Ezen le lehet mérni a mai politikai elit hozzáállását ´56-hoz" - fogalmaz Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke, aki nemcsak az irodalmi szervezetek kiebrudalása miatt neheztel, hanem az új intézmény alapítását övező titkolózás miatt is. Nem érti, mi szükség van rá, kik és mit fognak ott kutatni tudományos háttér nélkül. Nincs kommunikáció, ő sem tud bejutni Rockenbauer Zoltán miniszterhez, hogy az Írószövetség ügyeiről beszélhessenek.

A Magyar Írószövetség kardinális kérdése a hely. A Bajza utcai ház, amit jelenleg csakis azért használhatnak, mert miután nem győzték a terézvárosi önkormányzat által 1995 novemberében duplájára emelt bérleti díjat, az előző kormányzat 1996 novemberében, tartozással együtt, 2001 végéig előre kifizette azt. Amikor az Írószövetséget kilakoltatás fenyegette, szó volt arról, hogy költözzön a Károlyi-palotába. Az idő azokat igazolta, akik kilobbizták, hogy maradhassanak, mert könnyen lehet, hogy most nekik is új helyet kéne keresniük.

Ki a naftalinból

Már jóval a Károlyi-palota rekonstrukciója előtt fölmerült: alkalmassá lehetne tenni arra, hogy a magyar (de legalábbis a fővárosi) irodalmi élet központjává váljék. Ezért született meg Magyar Bálint kulturális minisztersége vége felé a Magyar Irodalom Háza. Így hívták 1998-tól a Károlyi-palotát, a benne működő Petőfi Irodalmi Múzeum nevét pedig kiegészítették: és Kortárs Irodalmi Központ is lett (PIM- KIK). Alapító okiratát feladatbővítéssel módosították, legyen róla papír is, hogy támogatja különböző irodalmi szervezetek, szakmai műhelyek munkáját, együttműködik velük, ösztönzi az új kezdeményezéseket. A Magyar Írószövetség nem költözött ide, viszont szobát bérelt itt az Írószövetségből kiábrándult szerzők gründolta Szépírók Társasága (létrejöttét az egykori Örley Kör tagjai kezdeményezték, létszám: kb. 130), az Irodalmi Társaságok Szövetsége (fémjel: Turcsány Péter), a Magyar PEN (nem győzte a Vörösmarty téri bérleti díjat), továbbá a kortárs irodalom elektronikus terjesztésének és támogatásának új intézménye, a Digitális Halhatatlanok munkacímmel indult Digitális Irodalmi Akadémia (DIA). A múzeum életét mindez felbolygatta. A Kortárs Irodalmi Központ beköltözésével kaptak egy kéretlen társbérlőt, vele együtt pedig kilátást arra, hogy a múzeumi csöndet közéleti nyüzsgés zavarja meg.

"Minden szervezet küzd a beépített idegen test ellen - mondja Praznovszky Mihály, aki mostanáig a Petőfi Irodalmi Múzeumot főigazgatta. - Befogadja vagy kilöki. Kiderült, hogy a Kortárs Irodalmi Központ nem idegen szerv, hanem a múzeumban is végzett kortárs irodalmi tevékenység szervezettebb és főleg jobban dotált lehetősége. Miután ezt elfogadtuk, tudtunk együtt dolgozni. A Kortárs Irodalmi Központ legnagyobb erénye az volt, hogy nem különálló intézmény volt, hanem beépült a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezeti rendjébe."

A helyi legendárium szerint Praznovszky Mihály kezdetben megpróbálta volna a minisztériumban kijárni, hogy afféle közművelődési osztállyá fokozódjon le a Kortárs Irodalmi Központ, de elfogadta, hogy nem megy. Magos György szerint, aki pályázaton nyerte el a Kortárs Irodalmi Központ igazgatói székét, s lett egyúttal a Digitális Irodalmi Akadémia titkára, a koncepcionális ellentét ellenére idővel oldódott a feszültség, a múzeum kézirattárával pedig kifejezetten termékeny együttműködést sikerült kialakítani. Valaki úgy fogalmazott, hogy a Kortárs Irodalmi Központ jóvoltából a múzeum kezdett kijönni a naftalinból, kölcsönösen előnyös kapcsolatot találni az irodalom élő művelőihöz, akikből előbb-utóbb óhatatlanul múzeumi anyag lesz. Magos elmondása szerint 1998 áprilisa és decembere között mintegy nyolcvan programot szerveztek, majd elkezdődött a felújítás. Most, hogy az épület kész, s a Ferenczy utcai fronton kávéházat alakítottak ki, és lesz könyvesbolt is, újra fölpöröghetett volna a gépezet. A Károlyi-palotából hasznos és hangulatos Literaturhaus válhatott volna, olyasféle, mint ami Kukorelly Endre elmondása szerint minden német nagyvárosban élteti az irodalmat.

A dolgok mai állása szerint más koncepció érvényesül, bár akad, aki vitatja, hogy egyáltalán létezik-e koncepció.

Társadalmi beágyazottság

Ez persze biztos túlzás, valami nyilván van. Vadász János, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke feleleveníti egy röpke, nyári párbeszédét Rockenbauer Zoltánnal, mikor a miniszter annyit mondott, hogy egy kis kutatóintézetet szeretnének Hankiss Ágnes részére. Május legelején, amikor a PIM-KIK dolgozói számára váratlanul Rockenbauer megbízta, hogy miniszteri biztosként főigazgassa a palotát, még arról volt szó, hogy érintetlen marad a Petőfi Irodalmi Múzeum, újra beindul a Kortárs Irodalmi Központ, és szűk stábbal megalakul a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet. Aztán feje tetejére állt a dolog, a Károlyi Palota Kulturális Központ olvasztotta magába a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Vadász folyamatosan tárgyalt Baán Lászlóval, az NKÖM közigazgatási államtitkárával. Ebből azt szűrte le, hogy a tárcának "nincs egyetlen darab szakmai érve", ami miatt új intézményt lenne szükséges alapítani a Károlyi-palotában, s azt érzékelte, hogy a Baán által is csak végrehajtott politikai döntés az elsődleges: legyen helye Hankiss Ágnesnek.

Hankiss Ágnes négy oldalon, Ismertető címmel fogalmazta meg a felújított Károlyi-palota intézményi továbbfejlesztéséről kialakított elképzeléseit. A dolgozat lényege, hogy az épületben új intézményi formában létrejöjjön "az első, többféle szerepkört sokszínűen és gazdaságosan egyesítő, a kultúra arculatváltásaihoz, hangsúlyeltolódásaihoz és piaci kihívásaihoz naprakészen alkalmazkodó kulturális központ, illetve egy olyan régóta hiányzó kultúrakutató intézet, amely - a kultúra fogalmát a legszélesebb és legáltalánosabb értelemben felfogva - vizsgálja a kultúra társadalmi beágyazottságát, társadalomlélektani és szellemtörténeti mechanizmusait, jelenségeit, és vállalkozik a kulturális stratégiák és jövőképek feltérképezésére is" úgy, hogy közben a palota üzemeltetését és működtetését "egységes felelősségi körbe utaljuk". Pezsgő életet képzel el a remélhetőleg vonzó idegenforgalmi hellyé váló házban, amely egyrészt állami mecénásként vállal szerepet a "kulturális egyensúly és a legteljesebb átláthatóság" biztosításával, másrészt "képes piaci értelemben is nyereséges kulturális küldetést betölteni". Az írás szépséghibája, hogy pénzről egy árva mukk sincs benne, s egyetlen szóval nem említi a Petőfi Irodalmi Múzeumot és a Digitális Irodalmi Akadémiát. Viszont közöl egy kurta Hamvas-életrajzot, a Hamvas Intézet szükségességét pedig sikerül egy Mádl-idézettel is alátámasztania "a polgári életforma szétzilált szövetének újjászövésé"-ről. (E cikk íróját valószínűleg páros lábbal rúgták volna ki az imént röviden ismertetett tervezettel.) Hankiss Ágnes, a társadalom-lélektan doktora, a Magyar Rádió Rt. kuratóriumának elnökségi tagja Fidesz-jelölt volt az 1990-es parlamenti választáson. Tavaly kormánybiztosként vezényelte Belgiumban a magyar kultúrát bemutató Europalia Hungaria rendezvénysorozatát. Az a megbízatás idén áprilisban véget ért, májustól jött a Károlyi-palota.

Baán László államtitkár a Hankiss Ágnes által kidolgozott koncepcióra utalva, június 22-én levélben közölte a KKDSZ elnökével: a Petőfi Irodalmi Múzeum - Kortárs Irodalmi Központ feladatkörét augusztus 15-től a Károlyi Palota Kulturális Központ veszi át, ez önálló szervezeti egységként magában foglalja a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetet, foglalkozik a kortárs irodalommal (beleértve a Digitális Irodalmi Akadémiát), üzemelteti a palotát, melynek meghatározott részét ingyen használhatja a Petőfi Irodalmi Múzeum.

Magyarán az épület nyolcvan százalékát elfoglaló múzeum kap egy főbérlőt, akié a 20 százalék (s értelemszerűen a PIM költségvetéséből is átszállnak a működtetési százmilliók a KPKK-hoz).

Mikszáth bölcsessége

De itt nem csupán abszurd százalékokról van szó. A szakszervezet az átalakítás egészét tartja törvénytelennek. Vadász János, a KKDSZ elnöke Polt Péter legfőbb ügyész sürgős intézkedését kérte az eredeti állapot visszaállítása érdekében. A kulturális alaptörvényre, az 1997. évi CXL. törvényre hivatkozva a múzeumi feladatok ellátását veszélyeztetőnek tartja, hogy a PIM elveszti saját épületét (még ha használója marad is). Emellett a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet alapján kifogásolja, hogy Hankiss Ágnes úgy lett a Károlyi Palota Kulturális Központ megbízott, majd kinevezett főigazgatója, hogy nincs közművelődési szakirányú végzettsége és öt év szakmai gyakorlata (végzettsége klinikai pszichológus, tudományos intézetben, kiadónál, rádióban dolgozott).

Lapzártáig nem érkezett meg Polt Péter végleges válasza, de az eddigi levelezés alapján úgy tűnik, a múzeum KPKK alá rendelésének kérdésében a Legfőbb Ügyészség nem tart indokoltnak vizsgálatot, a kinevezéssel kapcsolatban viszont megkezdte azt. Vadász János éppoly képtelenségnek véli egy klinikai pszichológus kinevezését egy közművelődési intézmény élére, mint ha az Országos Széchényi Könyvtárat egy diplomás könyvrestaurátor igazgatná. Viszont ha nem tudják semmissé nyilváníttatni a Károlyi Palota Kulturális Központ alapító okiratát (ahol az "egyéb" feladatok között szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum elhelyezése), akkor lehet, hogy Hankiss Ágnes kinevezését sem tudják kilőni: a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet működtetése ugyanis az "alaptevékenységek" között szerepel az alapító okiratban, ezt pedig végzettsége és pályafutása alapján akár el is viheti, legfeljebb felvesz egy közművelődés szakos helyettest. Elméletileg persze így is nagyszerű főigazgató lehet, ám egyesek szerint akár pszichológusi diplomáját is visszaküldhetné: úgy látott hozzá a DIA megismeréséhez, hogy megbízott egy külső valakit, kérdezze ki az embereket. Azok persze (legalábbis többségükben) visszautasították a lekáderezésnek ezt a módját.

Abszurd az is (bár nem példa nélküli: az előző ciklusban Keserü Katalin járt így a felújított Műcsarnokkal), hogy az épület restaurációját levezénylő ember megbízatása lejárta előtt kénytelen távozni: Praznovszky Mihály, noha arra készült, hogy ismét megpályázza a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatói posztját (azért írtak ki pályázatot, mert megváltoztatták az intézmény státusát), az utolsó pillanatban mégsem adta be: "Nem volt esélyem. Hosszú évtizedek óta tanulmányozom Mikszáth írásait, azon belül is a politikai karcolatait, és az ő aktualitássá váló bölcsessége sugalmazta döntésemet. Úgy érzékeltem az időkön átnyúló politikai mozgásokat, hogy tudtam igazodni a konkrét helyzethez." Kutatóként marad a múzeumban, utóda Ratzky Rita, a XIX. század első felére szakosodott irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára lett, annak ellenére, hogy a pályázatokat elbíráló bizottságban a múzeum nem őt támogatta. Ratzky Ritát öt éve elbocsátották a PIM-ből. Visszatérésével kapcsolatban azt nyilatkozta a Narancsnak, hogy "nem bosszúálló típus", tiszta lappal szeretne nyitni. Túl van a személyes sérelmeken, ennél sokkal fontosabb a múzeum gyűjteményeinek fejlesztése, gyarapítása, bemutatása.

Feudális előjogok

Úgy volt, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum október 22-én nyílik egy-egy Petőfi-, Jókai-, Márai-, Szabó Lőrinc- és Vörösmarty-kiállítással, de egyelőre csak ez utóbbi látható. A megnyitót elhalasztották, be kell várni a Károlyi Palota Kulturális Központot, hogy majd együtt. Az új dátum: november 30. Addigra nyilván egészen tiszta helyzetet szeretnének. A Digitális Irodalmi Akadémia már elköltözött (szervezetileg, logikus és szerencsés módon az anyag digitalizálását végző Neumann János Digitális Könyvtárhoz került, a Wesselényi utcában bérel irodát, új a géppark; hosszabb bizonytalanság után az NKÖM 2002 végéig felelősséget vállalt a program folytatódásáért, így december 8-ra összehívhatják az írókat öt posztumusz és egy élő új tagot választani). A Szépírók Társasága egyelőre benn van tizenkét nm-es szobájában (Hankiss Ágnes utasítására Praznovszky Mihály október 15-vel felmondta ugyan az egyébként év végéig kifizetett bérletet, a PIM vissza is utalt nekik két és fél havi összeget, de ezt ők gyorsan újra átutalták, és maradtak). Praznovszky egyébként azt mondja, szándékában állt (volna) a felújítás után "meghatározott jogi és pénzügyi feltételek alapján" újra rendezni a palotában történő helyiségbérlést, de visszautasítja, hogy ez eddig "feudális előjogok" szerint történt volna, miként Hankiss Ágnes állítja.

Noha a palota hivatalos megnyitása még odébb van, a Károlyi utcai, emeleti szárny termeiben rendeztek már néhány pompás estélyt (a bérletidíj-bevétel nyilván nem a múzeum, hanem a KPKK számláján landolt). Mondják, volt itt bankettje távközlési cégnek, esküvők születésnapi partija nagytőkésnek és zártkörű összejövetele a Fidesz vezérkarának. A szóbeszéd szerint libériás inasokkal és szarvasgombával, de ezt már tényleg hagyjuk Mikszáthra.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/47. (11. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...