A legújabb magyar romantikus film hősei egy 70-es évekbeli szerelem emlékeit keresik a mai Budapesten. Mi maradt meg a vietnami diáklány és egy magyar fiú tiltott románcából? Az almafa virága rendezőjével, Szűcs Dórával a magyar–vietnami koprodukció nehézségeiről és a keleti hatásokról beszélgettünk.
„Na, de mi is a szerelem?” – bár egyebek közt erről is szól, de efféle köldöknézős kérdésekkel mégsem foglalkoznak e dokumentumfilm szereplői. Katia és Maurica Krafft, Mauna Loa, Nyiragongo, Krafla és társaik – előbbi egy vulkanológus házaspár, utóbbiak tűzhányók – egymást és kapcsolatukat is adottnak veszik.
Vincente Minnelli, George Cukor, Mike Nichols – pár név azok közül, akiket hagyományosan színészek rendezőjének (actor’s director) szokás nevezni.
Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?
Hőseink gyanútlanul hesszelnek az utcán, amikor a semmiből feltűnik egy rivális banda: éjsötét kocsi, baljósan leereszkedő ablakok, ölni képes tekintetek. Az idegenek hirtelen puskát rántanak, majd tüzelni kezdenek rájuk – Compton vagy New York helyett azonban Oklahoma egyik isten háta mögötti részén járunk, ahol őslakos tinédzserek játszanak keményfiúsat.
Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt.
