Interjú

„Az ellenállás végére értem”

Pálfi György rendező

Film

Hét nagyjátékfilm és egy csomó kicsi – jelenleg így fest a filmográfiája. Ha rajta múlik, nem ezeket a filmeket rendezte volna meg, és nem is csupán ennyit. Első filmje, a Hukkle amerikai premierjének alkalmából retrospektív vetítéssorozatot rendeztek alkotásaiból New Yorkban, a Brooklyn Academy of Musicban (BAM). Ennek alkalmából ültünk le beszélgetni.

Magyar Narancs: A BAM-ben rendezett vetítéssorozat elsősorban sokszínűségét emelte ki: dialógusmentes gyilkossági film, történelmi testhorror, komplex sci-fi – sorolta alkotásait az ajánló. Meglepte valamelyiknek a fogadtatása?

Pálfi György: Ami feltűnt, hogy milyen jól fogadták a régebbi filmjeinket is, pedig van, amelyik már több mint húszéves. Különösen fogékonyak voltak a Nem vagyok a barátodra, pedig annak épp az volt a koncepciója, hogy díszlet, forgatókönyv, eszközök nélkül, bárki számára elérhető technológiával, egyfajta kameratöltőtollat használva megnézzük, hogy milyen filmet tudunk írni. Hiába ismeri ugyanis mindenki a szavakat, jó verset viszonylag kevesen költenek. Kíváncsiak voltunk, mi mit hozunk össze ilyen körülmények között, az amerikai közönséget pedig nagyon megérintette a film.

MN: Retrospektív vetítést befejezett életműveknek szoktak szentelni.

PGY: Engem is csak az „vigasztal”, hogy épp a nyolcadik filmemet vágom, szóval a befejezéstől még távolabb vagyok. Az idén töltöttem be az ötvenet, én magam is átgondoltam, mi lenne, ha nem lenne több, és ennyi lenne az egész. Meg is ijedtem! Másrészt van ebben valami szép is: ott van Fellini 8 és ½-je; vagy Tarantino, aki kilencet rendezett és azt mondta, a tizedik után visszavonul. Bárhol, bárkit utolérhet a vég, ha az én pályám itt és ennyinél zárul, az is rendben van. Most először láttam a filmjeimet így egyben, és nagyon érdekes élmény volt. Én látom a logikát abban, milyen stílusokat jártam be, milyen gondolatok mentén készültek ezek a mozik – még akkor is, ha az a filmográfia, amelyet magamnak álmodtam volna, inkább ötletek és megvalósítatlan forgatókönyvek szintjén létezik.

MN: Foglalkoztatja, hogy mit hagy maga után?

PGY: Egyfolytában azon gondolkodom, hogy miért ez a film jött és nem az; miért ez maradt fenn; miért ez készült el. Hiába igyekeztem szándékosan építeni az életművemet, meg kell vallani, hogy ez nem sikerült. Azokra a filmekre, amelyeket egymás után akartam forgatni, soha nem sikerült finanszírozást találnom. Úgyhogy szinte véletlenszerűen nőttek ki ezek a mozik a semmiből. A Nem vagyok a barátod például a Taxidermia utáni kimerültségből: nagyon szerettem volna filmet csinálni, de nem akartam még egyszer éveket várni és belevágni egy ugyanolyan aprólékos, hosszú előkészítést igénylő munkába. De ebben az időben már kész volt a Rejtő Jenő-filmterv, már csírázott a Toldi ötlete, külföldön pedig épp egy mesefilmet készítettünk elő – ezekből mind nem lett semmi.

MN: Korábban úgy fogalmazott, hogy Steven Spielberg alkotómódszere áll a legközelebb önhöz, aki egy blockbuster után jellemzően egy szerzői jellegű filmnek vág neki; a lényeg azonban a közönség kiszolgálása. Spielberg hazájában is szórakoztatónak tartották a filmjeit?

PGY: Amerikában én igazi, tőrőlmetszett művészfilmes vagyok, ez nem is kérdés. Mindegy, hogy melyik filmet nézzük, a Taxidermiától Az úr hangjáig mindegyikre úgy tekintenek, mint egy alacsony költségvetésű, filmnyelvi kérdésekkel foglalkozó szerzői alkotásra. Persze attól, hogy a tengerentúlon az arthouse-ba zártak, mindig is az volt az álmom, hogy blockbustereket is készítsek, magas színvonalon, sok nézőt szórakoztassak. Azt gondolom, megvan hozzá a vénám; azokon az új-holly­woodi filmrendezőkön nőttem fel, akiknek a mozijai megtestesítik ezeket: Spielberg, George Lucas, vagy épp Robert Zemeckis. Itthon erre sajnos elég kevés esélyt látok: az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi egyetlen jelenete például Brad Pitt-tel és George Clooney-val többe kerül, mint egy teljes magyar film, mert olyan a helyszín és olyanok a ruhák az öltönyöktől az aktatáskákig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.