Tévésorozat

Hol az ember?

A 3-test-probléma

Kritika

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Frank Herbert Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem is volt véletlen, hogy a sorozattól mindenki azt várta, hogy az új Trónok harcává lépjen elő: 20 millió dolláros epizódonkénti költségével ez a streamingszolgáltató egyik legdrágább projektje, és pont az a David Benioff és D. B. Weiss állnak mögötte, akik minden idők egyik legismertebb fantasysorozatát készítették – s vágták tönkre az utolsó évaddal. A producerpáros egy marék színészt magával is hozott a Trónok harcából (John Bradley, Liam Cunningham, Jonathan Pryce), harmadik showrunnerként pedig csatlakozott hozzájuk Alexander Woo, aki olyan sorozatokat jegyez, mint a True Blood – Inni és élni hagyni vagy a Terror.

Nem ez az első alkalom azonban, hogy Liu művéből adaptáció készül: a Netflix Kínában nem elérhető, így ott a Tencent nevű mamutvállalat készített sorozatot a trilógiából, egy évvel megelőzve az amerikaiakat. Nem aprózták el: a kínai változat azonnal 30 epizódos évaddal indult, míg az amerikai verzió a manapság divatos trendekhez igazodva mindössze 8 részes. Mindkét változat igyekezett a saját képére formálni a sztorit: a kínaiból hogy, hogy nem kimaradt a maoista terror, míg a nyugatiban a történet Kína-fókusza lelhető fel csak nyomokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.