Interjú

„A csibészség átmegy nyomulásba”

Csáki László animációsfilm-rendező  

Film

A Kék Pelikan című animációs dokumentumfilm a kalandos 90-es évek egyik mára méltán feledésbe merült kis disznóságáról, a nemzetközi vonatjegyek hamisításáról szól, és a jövő héten indul a mozikban. A vágányok mellett tessék vigyázni, a rendező a saját illegális utazásáról, a Domestosról és a korszak friss levegőjéről mesél.

Magyar Narancs: Ön írta a forgatókönyvet, de a film Szentpáli Gábor és Sipos Gábor ötletéből született. Hogyan?

Csáki László: Sipossal korábban dolgoztam már együtt A hangya és a tücsök című kisjátékfilmen és a Bádogváros című rövid dokumentumfilmen. 2006 nyarán egyszer csak felhívott azzal, hogy van egy remek témája: barátjával, Szentpáli Gáborral kezdtek el beszélgetni az egykori hamis vonatjegyekről. Valóban érdekesnek hangzott, közben pedig beugrott, hogy nekem is van tapasztalatom ezekkel.

MN: Hova utazott hamis jegygyel?

CSL: Párizsba, 1998 őszén. A kilencvenes években olyan volt a légkör itthon, hogy nem is gondolkodtam azon, hogy mindez törvénysértő, és talán nem kellene. Körülöttem szinte mindenki így utazott, én is egy ismerősömtől kaptam meg a telefonszámot, amit hívnom kellett a jegyekért. Máshogy egyszerűen nem tudtam volna utazni: egy vonatjegy Párizsba körülbelül kétszer annyiba került, mint egy havi albérlet, és a busz sem volt olcsóbb. Akkor még nem hallottam lebukásokról sem, úgyhogy én is hamar intéztem magamnak egy jegyet, de a határhoz közeledve már nagyon be voltam szarva. Apukámnak mondtam, hogy vigyen el Hegyeshalomra, hogy ott szállhassak fel a vonatra. Nem értette, hogy miért nem megyek eleve Budapestről, de valahogy meggyőztem, hogy így olcsóbb. Azt tudni lehetett, hogy amíg az országhatárt átlépve nem ütik rá a jegyre az első pecsétet, addig zizi van, ha viszont az első kalauzon átcsúszunk, a többi már nem fog akadékoskodni, mert a pecsét hitelesíti a hamis jegyet.

Kritikánk a filmről itt olvasható:

MN: A film egy kicsit korábban, 1988-ban kezdődik, amikor ön 11 éves volt. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

CSL: Ötödik-hatodik osztályosként a saját szintemen éreztem, hogy mintha lazulna a rendszer. Az emberek beszédesebbek lettek körülöttem; a szülővárosomban, Mosonmagyaróváron szemtanúja voltam, hogy a keletnémetek napokig táboroztak a házunk melletti erdőben, majd amikor kinyílt a határ, autót-sátrat hátrahagyva mentek át. 1988-ban jártunk először Ausztriában, emlékszem rá, ahogy beleszagoltam a levegőbe, és éreztem, hogy itt még annak is más az illata. A boltban tömve voltak a polcok, úgy ettük a Bountyt, mintha az a világ csodája lenne. Az egyik osztálytársam hozott egy dobozos Fantát, szájtátva nézte mindenki. Harminchatan voltunk, tehát nem juthatott mindenkinek, de a lányok a nagyszünetben elvonultak a vécére, és megitták az egészet. Éreztük rajtuk a műnarancs illatát, ők számítottak a legmenőbbeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.