Interjú

„A csibészség átmegy nyomulásba”

Csáki László animációsfilm-rendező  

Film

A Kék Pelikan című animációs dokumentumfilm a kalandos 90-es évek egyik mára méltán feledésbe merült kis disznóságáról, a nemzetközi vonatjegyek hamisításáról szól, és a jövő héten indul a mozikban. A vágányok mellett tessék vigyázni, a rendező a saját illegális utazásáról, a Domestosról és a korszak friss levegőjéről mesél.

Magyar Narancs: Ön írta a forgatókönyvet, de a film Szentpáli Gábor és Sipos Gábor ötletéből született. Hogyan?

Csáki László: Sipossal korábban dolgoztam már együtt A hangya és a tücsök című kisjátékfilmen és a Bádogváros című rövid dokumentumfilmen. 2006 nyarán egyszer csak felhívott azzal, hogy van egy remek témája: barátjával, Szentpáli Gáborral kezdtek el beszélgetni az egykori hamis vonatjegyekről. Valóban érdekesnek hangzott, közben pedig beugrott, hogy nekem is van tapasztalatom ezekkel.

MN: Hova utazott hamis jegygyel?

CSL: Párizsba, 1998 őszén. A kilencvenes években olyan volt a légkör itthon, hogy nem is gondolkodtam azon, hogy mindez törvénysértő, és talán nem kellene. Körülöttem szinte mindenki így utazott, én is egy ismerősömtől kaptam meg a telefonszámot, amit hívnom kellett a jegyekért. Máshogy egyszerűen nem tudtam volna utazni: egy vonatjegy Párizsba körülbelül kétszer annyiba került, mint egy havi albérlet, és a busz sem volt olcsóbb. Akkor még nem hallottam lebukásokról sem, úgyhogy én is hamar intéztem magamnak egy jegyet, de a határhoz közeledve már nagyon be voltam szarva. Apukámnak mondtam, hogy vigyen el Hegyeshalomra, hogy ott szállhassak fel a vonatra. Nem értette, hogy miért nem megyek eleve Budapestről, de valahogy meggyőztem, hogy így olcsóbb. Azt tudni lehetett, hogy amíg az országhatárt átlépve nem ütik rá a jegyre az első pecsétet, addig zizi van, ha viszont az első kalauzon átcsúszunk, a többi már nem fog akadékoskodni, mert a pecsét hitelesíti a hamis jegyet.

Kritikánk a filmről itt olvasható:

MN: A film egy kicsit korábban, 1988-ban kezdődik, amikor ön 11 éves volt. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

CSL: Ötödik-hatodik osztályosként a saját szintemen éreztem, hogy mintha lazulna a rendszer. Az emberek beszédesebbek lettek körülöttem; a szülővárosomban, Mosonmagyaróváron szemtanúja voltam, hogy a keletnémetek napokig táboroztak a házunk melletti erdőben, majd amikor kinyílt a határ, autót-sátrat hátrahagyva mentek át. 1988-ban jártunk először Ausztriában, emlékszem rá, ahogy beleszagoltam a levegőbe, és éreztem, hogy itt még annak is más az illata. A boltban tömve voltak a polcok, úgy ettük a Bountyt, mintha az a világ csodája lenne. Az egyik osztálytársam hozott egy dobozos Fantát, szájtátva nézte mindenki. Harminchatan voltunk, tehát nem juthatott mindenkinek, de a lányok a nagyszünetben elvonultak a vécére, és megitták az egészet. Éreztük rajtuk a műnarancs illatát, ők számítottak a legmenőbbeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.