Interjú

„Az egykori tömeg tíz százaléka”

Sebastian Buttny filmrendező

Film

Magyarországon most moziba került filmje, a Szent egy valós eseményeken alapuló politikai krimi. 1986-ban, a kommunista Lengyelországban ellopják Szent Adalbert szobrát. 

Nem sima lopásról van szó, sokkal inkább politikai töltetű, belügyes játszmának tűnik az eset. A film író-rendezőjével a lengyel keresztényég sajátos szerepéről és a lengyel–magyar kapcsolatokról is beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Mikor találkozott először a Szent Adalbert életnagyságú ereklyetartó szobra elrablásának történetével?

Sebastian Buttny: Abban a városban, Gnieznóban születtem, ahol a lopás történt, 10 éves voltam az eset idején. Nem sok mindent fogtam fel belőle, de éreztem, hogy valami szokatlan és szörnyű dologról van szó. Gniezno az ország első fővárosa volt, Szent Adalbert a lengyel kereszténység alapítója. Az, hogy ellopták a szobrát, szimbolikus erővel bírt, főleg a kommunista időkben. Mindenki egyből az egyház elleni támadásként értékelte a dolgot, hatalmas volt a feszültség.

MN: Az ügy széles körben ismertnek számít Lengyelországban?

SB: Gniezno nem gyakran szerepelt a hírekben, de akkor tele voltak a híradók ezzel. Két évvel korábban a lengyel állambiztonság elrabolta és megölte Jerzy Popiełuszko atyát. A politikai gyilkosság az egész lengyel társadalmat megrázta, hatalmas tüntetéseket tartottak. A rezsim tudta, hogy újabb tiltakozások kezdődhetnek, ha nem kezelik a helyzetet, épp ezért kapott az eset ekkora médiafigyelmet, és ezért igyekeztek a lehető leghamarabb megoldani az ügyet. Mindent megtettek, hogy egyszerű lopásnak állítsák be az egészet, azt üzenték a tévénézőknek és hírolvasóknak, hogy urai a helyzetnek, és megvédik az egyházat.

MN: Lát párhuzamot Szent Adalbert és Jerzy Popiełuszko között?

SB: Mindketten mártírok voltak, hittek egy ügyben, és készek voltak az életüket áldozni érte. Szent Adalbertet a katolikus hite miatt gyilkolták meg, míg Popiełuszko atyát azért, mert a szabadságról beszélt. Ez a fajta önfeláldozás a lengyel történelem kezdetétől benne van a néplélekben, és ezt mutatja be a film is: a főszereplő nyomozó ugyancsak mélyen és megrögzötten hisz valamiben, a saját igazságáért pedig bármire képes. Ő ugyan nem válik vértanúvá, de az akkori Lengyelországban nagyon könnyű volt ilyen sorsra jutni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.