„Az egykori tömeg tíz százaléka”

Sebastian Buttny filmrendező

Magyarországon most moziba került filmje, a Szent egy valós eseményeken alapuló politikai krimi. 1986-ban, a kommunista Lengyelországban ellopják Szent Adalbert szobrát. 

Nem sima lopásról van szó, sokkal inkább politikai töltetű, belügyes játszmának tűnik az eset. A film író-rendezőjével a lengyel keresztényég sajátos szerepéről és a lengyel–magyar kapcsolatokról is beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Mikor találkozott először a Szent Adalbert életnagyságú ereklyetartó szobra elrablásának történetével?

Sebastian Buttny: Abban a városban, Gnieznóban születtem, ahol a lopás történt, 10 éves voltam az eset idején. Nem sok mindent fogtam fel belőle, de éreztem, hogy valami szokatlan és szörnyű dologról van szó. Gniezno az ország első fővárosa volt, Szent Adalbert a lengyel kereszténység alapítója. Az, hogy ellopták a szobrát, szimbolikus erővel bírt, főleg a kommunista időkben. Mindenki egyből az egyház elleni támadásként értékelte a dolgot, hatalmas volt a feszültség.

MN: Az ügy széles körben ismertnek számít Lengyelországban?

SB: Gniezno nem gyakran szerepelt a hírekben, de akkor tele voltak a híradók ezzel. Két évvel korábban a lengyel állambiztonság elrabolta és megölte Jerzy Popiełuszko atyát. A politikai gyilkosság az egész lengyel társadalmat megrázta, hatalmas tüntetéseket tartottak. A rezsim tudta, hogy újabb tiltakozások kezdődhetnek, ha nem kezelik a helyzetet, épp ezért kapott az eset ekkora médiafigyelmet, és ezért igyekeztek a lehető leghamarabb megoldani az ügyet. Mindent megtettek, hogy egyszerű lopásnak állítsák be az egészet, azt üzenték a tévénézőknek és hírolvasóknak, hogy urai a helyzetnek, és megvédik az egyházat.

MN: Lát párhuzamot Szent Adalbert és Jerzy Popiełuszko között?

SB: Mindketten mártírok voltak, hittek egy ügyben, és készek voltak az életüket áldozni érte. Szent Adalbertet a katolikus hite miatt gyilkolták meg, míg Popiełuszko atyát azért, mert a szabadságról beszélt. Ez a fajta önfeláldozás a lengyel történelem kezdetétől benne van a néplélekben, és ezt mutatja be a film is: a főszereplő nyomozó ugyancsak mélyen és megrögzötten hisz valamiben, a saját igazságáért pedig bármire képes. Ő ugyan nem válik vértanúvá, de az akkori Lengyelországban nagyon könnyű volt ilyen sorsra jutni.