Film

Tarkóig elmerülni

Hamish Linklater: Boldogság Owl városában

Kritika

Reagan a gonosz birodalmának nevezi a Szovjetuniót; megindul az űrfegyverkezési program; az Egyesült Államok lerohanja Grenadát; megjelenik a Microsoft Word; a MASH fináléja máig megdönthetetlen nézettségi rekordot hoz a tévében; kijön a Thriller legendás videóklipje Michael Jacksontól; az Oscart pedig a Gandhi nyeri.

Mindezek azonban egyáltalán nem érintik és nem is különösebben érdeklik a fiktív észak-dakotai városka, Owl lakosait. Van ugyan közért, vasárubolt és néhány kocsma is, de a mozi épp csődbe ment – és különben is, ha randizni akar az ember, még mindig az egy évvel korábban bemutatott E.T., a földönkívülire vált páros jegyet. Ha nem is állt meg az idő, de legalábbis ólomlábakon halad: a helyi közéletet továbbra is egy néhány évtizeddel korábbi középiskolai futballmeccs határozza meg; az, hogy milyen évet írnak, csak azért fontos, mert az irodalmat is tanító (!) pedofil és autokrata testneveléstanár ragaszkodik hozzá, hogy a diákok intő jelként olvassák el Orwell 1984-ét; a legfontosabb történelmi esemény pedig az, hogy egy Gordon Kahl nevű helyi farmer és második világháborús veterán évekig visszautasította, hogy adót fizessen, majd halálos lövöldözésbe keveredett a rendőrökkel. Utóbbi kettő a filmben csak említés szintjén vagy még úgy sem szerepel, a regényben azonban nagyon is fontos adalékai a helyi folklórnak.

A Boldogság Owl városában ugyanis Chuck Klosterman 2008-ban megjelent első regényének adaptációja. Klosterman elsősorban új­ság­íróként vált ismertté, a The Guardiantől kezdve a Spinen és a GQ-n át az Esquire-ig és a The Washington Postig valamennyi jelentős lapban publikált, kultikussá pedig a popkulturális utalásokkal és száraz iróniával teli esszégyűjteményei tették. A feltartott kisujjas, elefántcsonttoronyból ítélkező publicisztikák helyett ugyanis főleg a popkultúrával és a tömeg­ízléssel foglalkozott: gabonapelyhekről, Britney Spearsről, vagy épp arról írt, miért éreznek motivációt az emberek, hogy élőben kövessék a sporteseményeket, és miért múlik el ez a késztetés, ha mindezt felvételről teszik. A Down­town Owl című kötete ezekhez a földhözragadt témákhoz hasonlóan egy egyszerű, isten háta mögötti észak-dakotai kisvárosban – a valódi neve Fargo – játszódik. Maga Klosterman is innen származik, sőt, Fargo Rock City címmel könyvet is írt a környék heavy metal színteréről, vagyis inkább arról, hogy annak hiányában milyen volt metalheadként itt felnőni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.