Interjú

„Ha lemaradok a címlapról”

Daniel Brühl színész

Film

A Becoming Karl Lagerfeld című sorozatban a világ­hírű divattervező bőrébe bújik napjaink egyik legismertebb német színésze, Daniel Brühl. A Becstelen brigantyk, a Hajsza a győzelemért és több Marvel-produkció sztárját karrierjének meghatározó pillanatáról és arról is kérdeztük, milyen érzés volt a divatlegenda fényképezőgépe elé állnia.

Magyar Narancs: Ismert arról, hogy minden egyes szerepe előtt teljes körű kutatómunkát végez, igyekszik a szerepe mélyére ásni. Hogyan készült fel a Becoming Karl Lagerfeld főszerepére?

Daniel Brühl: Először mindig igyekszem képbe kerülni a figurával, ami elsősorban rengeteg olvasást igényel. Három, Karl Lagerfeldről szóló életrajzi könyvet is kaptam, amelyek sokszor tökéletesen ellentmondtak egymásnak. Persze ez nem csoda, maga Lagerfeld még életében számtalanszor változtatott az élettörténetén, kiszínezve az igazságot. Ez egyszerre érdekes és szórakoztató; gyerekként én is ugyanígy tettem, csak hogy színesebbnek tűnjön az életem. De voltak a felkészülésnek praktikus részei is: fel kellett javítanom például a francia tudásomat, hiszen beszélem ugyan a nyelvet, de közel sem elég magabiztosan.

MN: Honnan tudta, mikor áll már készen a feladatra?

DB: Ez mindig hosszú folyamat, amely során egy nap egyszer csak minden összeáll, a tükörbe nézel, és azt gondolod, oké, kezdek odaérni. A felkészülés elején tele voltam frusztrációval, magam sem hittem el, hogy illik hozzám a szerep. De túl kell lépni ezeken a bizonytalanságokon, és folytatni kell a munkát, tovább kell boncolgatni a figurát. Ez nem megy varázsütésre. Szerencsére volt lehetőségem hosszabb időt Párizsban tölteni. Találkoztam olyanokkal, akik jól ismerték Lagerfeldet, és én is megpróbáltam a bőrébe bújni. Ugyanabban a kerületben laktam, mint ő, ugyanazokra a helyekre jártam, ugyanazokba a kávézókba, mozikba, könyvtárakba és múzeumokba. Annyi információt akartam magamba szívni, amennyi csak lehetséges. A fordulópontot talán az hozta el, amikor először próbáltam fel a ruháit, amikor tehettem pár lépést a cipőjében. Ezután támadt az a felismerésem, hogy matadorként képzeljem el Karl Lagerfeldet. Félig spanyol vagyok, nagyapám hatalmas bikaviadal-rajongó volt, újság­íróként több cikket is írt a témában. Gyerekként engem is lenyűgöztek a bikaviadalok, hiszen a matadorok egyrészt táncukkal, mozgásukkal, eleganciájukkal nagyon femininek, másrészt nagyon is macsók és maszkulinok. Ugyanez igaz Lagerfeldre is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk