Film

Inkább kifizeti

Mark Molloy: Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley

Kritika

A Beverly Hills-i zsaru bemutatója idején, 1984-ben Eddie Murphy pont olyan volt, mint Axel Foley: fiatal, tökös és nagypofájú, aki úgy érezte, bármire képes.

Tizenéves kora óta stand-upolt, még nem volt 20, amikor csatlakozott Amerika legismertebb szkeccs show-jához, a Saturday Night Live-hoz – mindössze második feketeként a sorozat történetében –, hogy gyakorlatilag fél kézzel megmentse a halódó műsort. Az idén már a 49. szezonját taposó SNL az elmúlt közel fél évszázadban a legnagyobb komikuskeltetőnek bizonyult, Bill Murray-től Adam Sandleren át Tina Fey-ig egy rakás későbbi világsztár kezdte itt karrierjét, a közmegegyezés szerint viszont a legismertebb és legsikeresebb SNL-alumninak a mai napig Eddig Murphy számít. Még a társulat tagjaként 1982-ben a 48 órával debütált a vásznon, egy évvel később pedig jött a Szerepcsere – mindkettő hatalmas sikert aratott. ’84-ben, amikor bemutatkozott Axel Foley-ként, már az egész világ ismerhette – de a Beverly Hills-i zsaru tette igazi A listás sztárrá.

Mint a legtöbb ikonikus filmnek, ennek is gazdag pletyka- és „mi lett volna ha” irodalma van: a rendezés iránt Scorsese és Cronenberg is érdeklődött, Foley szerepét Mickey Rourke-on és Harrison Fordon át Al Pacinóig és James Caanig szinte minden korabeli sztárnak felajánlották. Sylvester Stallone már-már befutónak számított, az ő változatában az első jelenet saját elmondása szerint a Ryan közlegény megmentése nyitányát is felülmúlta volna – végül azonban érkezett a még mindig csak 21 éves Murphy. Stallonét sem kell sajnálni, elborult ötleteit végül a Kobrában használta fel.

A Beverly Hills-i zsaru sikerét nem nehéz felfejteni: az egy az egyben Eddie Murphyn állt. A forgatókönyvet a forgatás napjáig csiszolgatta, s ha egy-egy jelenet menet közben gyengének tűnt, Martin Brest rendező ugyancsak a színészhez fordult, hogy vigyen bele valami poént. A legviccesebb jelenetek szinte mind Murphy improvizációjából származtak, aki Foley-hoz hasonlóan folyamatosan meglepte társait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”