Interjú

„Minden filmemet cenzúrázták”

Szepideh Fárszi rendező

Film

Az iraki–iráni háborúba kalauzolja nézőit a Szirén című animációs film, amely egy fiatal fiú felnövéstörténetén keresztül keresi a választ arra, hogy mit lehet tenni akkor, ha bombák hullnak az ember körül, s hogyan lehet anélkül ellenállni, hogy valaki fegyvert ragadna. A film iráni rendezője évtizedek óta Franciaországban él és alkot – az iráni politikai helyzetről és tinédzserkori bebörtönzéséről is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Szirén középpontjában álló iraki–iráni háború idején tinédzser volt. Mire emlékszik az eseményekből?

Szepideh Fárszi: 15 éves voltam, amikor 1980-ban Irak megtámadta Iránt. Tisztán emlékszem rá. Alig két évvel jártunk a forradalom után, az ország még mindig eufóriában élt. Mindenki pozitívan tekintett a jövőbe, az embe­rek tele voltak reménnyel. Akkor még az volt az általános meggyőződés, hogy minden jóra fordul Iránban. Aztán a rezsim kezdett megváltozni, egyre inkább előtérbe került teokratikus jellege. De még mindig reménykedtünk – és akkor jött a háború. Egész absztrakt volt: több mint ezer kilométerre a fronttól, Irán északkeleti részén éltem a családommal, távol Teherántól és a déli, délnyugati területektől, amelyeket a bombázások leginkább érintettek. Mégis mindenkin eluralkodott a félelem. Semmi más nem számított, csak a háború. Élelmiszerből, benzinből is hiány alakult ki, egyre gyakoribbá váltak az áramszünetek; távol is a bőrünkön éreztük az eseményeket.

MN: A film cselekményének helyszíne a dél-iráni Ábádán. Miért ezt a várost választotta?

SZF: Ábádán kivételes hely. Akkoriban nem csak az ország, de talán az egész Közel-Kelet legnagyobb olajfinomítója működött itt, emellett a Perzsa-öböl egyik fontos kikötővárosának is számított, számottevő örmény közösséggel. Igazi multikulturális olvasztótégely volt, egészen egyedi, mágikus atmoszférával. Épp elhelyezkedése, jelentősége miatt szemelték ki az irakiak is, és már a háború kezdetén intenzív támadást intéztek ellene. A szomszédos Horramsár hamar az ellenség kezébe került, Ábádánt pedig valósággal ostrom alá vették, olyan volt, mint Sztálingrád. Rengeteg civil maradt a városban, akik a hadsereg vezetésével hónapokig hősiesen ellenálltak.

MN: Korábban drámákat, romantikus és dokumentumfilmeket rendezett, ez az első animá­ciója. Miért gondolta, hogy a háborús tematikához ez a technika illik a legjobban?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”