J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Képzeljünk el egy hamburgerezőt, amelyről mindenki azt állítja, hogy a legjobb a városban.
Toroczkay András
Toroczkay András cikkei
Mint nyaktiló
Ha gondolunk egyet, és beírjuk a keresőbe az idő szót, alig pár perc múlva már okos emberekhez, ún. tudósokhoz jutunk, akik azt állítják, hogy idő mint olyan, egyszerűen nem létezik. Soha nem is volt. Se múlt idő, se jelen (s hogy jövő nincs, azt meg legkésőbb a Sex Pistols óta tudjuk), az idő csak félreértés, érzéki csalódás.
Kállay Eszter: Kéz a levegőben
Ha ez a kötet a 90-es években jelenik meg, akkor a címe nyilván Kezeket a magasba! lenne, és nem hosszú sorokba tördelt prózaverseket, hanem formába írt frappáns sanzonokat tartalmazna.
Mintha Bödőcsöt lepipálva akarná kifigurázni Zalát
Problematikus, ha egy író az általa leszűrt tanulságot az olvasó szájába is szeretné rágni.
A sötétség árja
Markó Béla a reneszánszát éli. Nem mintha ő született volna újjá (bár azt írja: „még nagyjából újratermelődöm”), inkább csak az érdeklődés újult meg iránta, egyebek közt A haza milyen? című verse okán.
Stephen King és a Pilóta keksz
Ha nem vágyunk feltétlenül az eredetiségre, akkor ezt a könyvet is élvezni fogjuk.
Lesi Zoltán: Merül
"Nem voltam ott, amikor születtél, épp egy másik országba költöztem, hogy közelebb legyek hozzád, mert távol lenni nem szabadság." Lesiről tudjuk: ügyes imitátor, ezt első kötete, a Daphnis ketskéi 18. századi hangütésével bizonyította.