Őt és családját – a valósággal elég laza kapcsolatban álló, a heverészést csak a család minden pénzének elköltése idejére felfüggesztő anyukáját és Down-szindrómás bátyját (akit kezdetben akár a kisöccsének, sőt gyerekének is gondolhatunk) – bármikor kilakoltathatják, holmi lakbérhátralék miatt. Az a terv, hogy vesznek egy házat, 25 ezer dollárért beköltöznek, a többit részletekben fizetik ki, de ugye a mama inkább egy autót vesz magának a szerződéskötés reggelén. Másnap reggelig ad haladékot az iroda. Vagy van pénz, vagy mehetnek az utcára. Mármost ez anélkül is nehezen megoldható helyzet lenne egy proletár számára, ha nem akadályoznák további körülmények az összeg megszerzését. A régi jó kuncsaft (elfelejtettem mondani: hősnőnk időnként vállal egy-egy, khm, pásztorórát) kineveti, amikor kölcsönt kér, bár dupla pénzt fizet a szolgáltatásért. A régi jó (eszkort) kolléganő viszont nem akarja megadni, amivel tartozik, úgyhogy Lynette kénytelen egy jelenlegi jó (sütigyári, viszont börtönből frissen szabadult) kollégáját rávenni, hogy egy egykori kolléganő pasijának széfjét próbálja megfúrni. Kellően komplikált? Van tovább is. Csak egyet emelek ki a hatásvadász effektusok közül: kiderül, hogy Lynette-et 16 éves korától tulajdon apukája kényszerítette prostitúcióra. Ennyi hendikepet csak egy Monthy Python-filmben lehet komolyan venni. Még jó, hogy nem halálos beteg (is!) a hősnő. Vanessa Kirby professzionálisan szenved, de ő sem tudja ellensúlyozni a forgatókönyv komolytalan fordulatait.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
