Aha! – mindjárt érteni véljük a modern nyugati társadalmakra vonatkoztatható, politikailag a legkevésbé sem korrekt allegóriát, amely a film végén tényleg oda fut ki, hogy (néhány közbeeső végtag után) végül a fejét is le kell vágni mindenkinek, mert csak akkor lesz tökéletes egyenlőség.
Ehhez az erős felütéshez képest magában a filmben egy csodabogár-kollekciót látunk különböző helyzetgyakorlatokat végezni. Sztori nem nagyon van: bankrabló rejteti el a zsákmányt a magát viking harcosnak és John Lennonnak képzelő öccsével, 15 évvel későbbi szabadulásakor azonban nem találják az erdőszéli, már mások által lakott szülői háznál. Találnak viszont traumatikus, egy erőszakos apához kapcsolódó gyerekkori emlékeket. Később megérkezik a Beatles is, csak az probléma, hogy George és Paul ugyanaz az ápolt, aki időnként az ABBA Björnjévé is változik és mindig a holokausztra tereli a szót, hogy alkalma legyen megsértődni (mondom, hogy semmi PC). John, a bankrabló báty bűntársa természetesen nem tud gitározni, de követeli részét a zsákmányból, s azzal próbálja felfrissíteni az emlékezetét, hogy levágja a mutatóujját. És így tovább: amit csak az egymást túlszárnyalni akaró kamasz fantázia ki tud találni egy kollégiumi hálóteremben villanyoltás után.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
