Film

Az ördög veszi meg

Aslı Özarslan: Törések

  • 2025. szeptember 17.

Kritika

Hazal Németországban született török lány, éppen nagykorú lesz.

Szülei elvárásaitól (török férj, gyerekek, szerény megélhetést biztosító munka, beilleszkedés a feltétlenül szükséges mértékig a társadalomba, teljes mértékig Berlin-Wedding közegébe) és a magafajtát övező elutasítástól (az érettségi hiányára hivatkozva nem kap gondozói munkát, de valójában a származás az akadály) egyaránt szenved. A megkülönböztetéssel napi szinten találkozik. Burkoltan: a hozzá hasonló még csak nem is biztos, hogy német, elég az, hogy nála európaibb tini lányok beszólásai formájában – ez kezelhető némi önvédelmi agresszióval. Nyíltan: a drogériában lopással gyanúsítják meg, miután használta egy kicsit az egyik rúzst, megalázzák és elveszik a 100 euróját – ezzel szemben már eszköztelen. A felgyülemlett feszültség éppen a születésnapján tör ki, amikor a jó­tanácsokkal elárasztott családi összejövetelt anyja tiltása ellenére odahagyva barátnőivel bulizni menne, de nem engedik be a klubba őket, nyilvánvalóan rasszista indítékból, és a metróban egy betépett szőke fiatalember is azért köt beléjük, mert azt gondolja, hogy ezt megteheti. De nem teheti meg. Nem szándékosan bár, de haláleset a vége. Mivel éppen Hazal lökte a szerencsétlen fiút a sínekre, menekülnie kell. Meg sem áll Isztambulig, ott beengedik a diszkóba, de ez az egyetlen jó dolog, ami történik vele. Távszerelméről – akit már korábban kiutasítottak Németországból, de az interneten tartották a kapcsolatot – kiderül, hogy drogfüggő lett, saját maga itt szembesül azzal, hogy kurd akcentussal beszél törökül, ami egyáltalán nem jó pont Törökországban (anyja ugyanis kurd, de ennek Berlinben nem volt jelentősége), sőt egy kurd aktivistával is megismerkedik. Továbbá megismerkedik a brutális rendőri bánásmóddal – nem azért, mert megölt valakit Németországban, az itt senkit nem érdekel, hanem azért, mert ott volt, ahol az aktivistát keresték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.