TPP

Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket

Élettapasztalatok, a világ folyását tárgyaló gondolatok továbbadására egy tanító-tanítvány viszonyban elmesélt kapcsolat szerfelett alkalmas.

A film legnagyobb erénye, hogy 1968-ról, a prágai, reményteljes tavaszt eltipró szovjet megszállásról ’68 szellemében szól. A cseh új hullám egyik legnagyobb találmánya a közvetlenség, a minden művészallűrtől mentes hanghordozás volt.

Amin kamasz fiúként menekült Afganisztánból az első tálib hatalomátvétel után.

Nem szerencsés egy trilógia harmadik darabját úgy forgalmazni, hogy az előző kettőt nem ismerheti a reménybeli közönség.

A rendezői alteregó kilencéves, fakarddal hadonászik, pajzsa horpadt kukafedél.

Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.

Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.

A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.

Valami fogadás lehet a dologban.

A legjobb Mel Gibsonnak. Ki se mozdul a díszletből, annyi a dolga, hogy gondterhelt arccal telefonál, közben fölteszi az asztalra a lábát, lehúz egy pohár whiskyt, vagy bekap valami tablettát – ahogy az amcsi filmekben szokták.

Ha úgy vesszük, a film maga a földhözragadt realizmus: eltávozáson lévő elítélt eladná a szerelme által egy elvesztett táskában talált arany pénzérméket, hogy az őt börtönbe juttató hitelezőjének törlessze tartozásának legalább a felét.