Dokumentumfilm

A rendszer mosolya

Jamie Roberts: Menekülés Kabulból

  • 2022. november 16.

Kritika

Ebben az amerikai haderő afganisztáni jelenlétének utolsó két hetét, az evakuálást taglaló, felkavaró dokumentumfilmben nem tekintik át az események politikai vonatkozásait. Nem részletezik a történelmi kontextust.

Nem ítélkeznek az ország megmaradt (relatíve) demokratikus részének vagy legalább a fővárosnak a védelmét meg sem kísérlő afgán haderő és az országból elsőként elmenekülő kormány saját népét kiszolgáltató gyávasága felett. Nem mondják el századszorra is, hogy mi a Talibán. Ez a film kizárólag a kabuli repülőtéren történtekre koncentrál, az emberekre, akik átélték ezt a pokoli időszakot. Nem a részletekből, hanem a maguktól feltáruló összefüggésekből érteti meg, hogy mi ez az egész, nem is csak Afganisztánt érintő helyzet. Nem csak, hogy ki áll szemben kivel, de az is, hogy mi áll szemben mivel.

A tízezrek által ellepett repülőtér kifutópályáját a csekély létszámú hátrahagyott katonaság nem tudta tartani, a tálibok ígért együttműködése a le- és felszállást akadályozó tömeg halomra lövéséből állt, a kapuk elé kényszerített tömeg napokig állt összezsúfolódva, miközben magában Kabulban megkezdődött a lakosság életének tálib elképzelés szerinti átszervezése (törvénynek saría, nőknek munka és tanulás helyett burka, pofát befogni vagy meghalsz). 124 ezer embernek sikerült mindettől megszabadulnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.