Dokumentumfilm

A rendszer mosolya

Jamie Roberts: Menekülés Kabulból

  • 2022. november 16.

Kritika

Ebben az amerikai haderő afganisztáni jelenlétének utolsó két hetét, az evakuálást taglaló, felkavaró dokumentumfilmben nem tekintik át az események politikai vonatkozásait. Nem részletezik a történelmi kontextust.

Nem ítélkeznek az ország megmaradt (relatíve) demokratikus részének vagy legalább a fővárosnak a védelmét meg sem kísérlő afgán haderő és az országból elsőként elmenekülő kormány saját népét kiszolgáltató gyávasága felett. Nem mondják el századszorra is, hogy mi a Talibán. Ez a film kizárólag a kabuli repülőtéren történtekre koncentrál, az emberekre, akik átélték ezt a pokoli időszakot. Nem a részletekből, hanem a maguktól feltáruló összefüggésekből érteti meg, hogy mi ez az egész, nem is csak Afganisztánt érintő helyzet. Nem csak, hogy ki áll szemben kivel, de az is, hogy mi áll szemben mivel.

A tízezrek által ellepett repülőtér kifutópályáját a csekély létszámú hátrahagyott katonaság nem tudta tartani, a tálibok ígért együttműködése a le- és felszállást akadályozó tömeg halomra lövéséből állt, a kapuk elé kényszerített tömeg napokig állt összezsúfolódva, miközben magában Kabulban megkezdődött a lakosság életének tálib elképzelés szerinti átszervezése (törvénynek saría, nőknek munka és tanulás helyett burka, pofát befogni vagy meghalsz). 124 ezer embernek sikerült mindettől megszabadulnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.