Nem ítélkeznek az ország megmaradt (relatíve) demokratikus részének vagy legalább a fővárosnak a védelmét meg sem kísérlő afgán haderő és az országból elsőként elmenekülő kormány saját népét kiszolgáltató gyávasága felett. Nem mondják el századszorra is, hogy mi a Talibán. Ez a film kizárólag a kabuli repülőtéren történtekre koncentrál, az emberekre, akik átélték ezt a pokoli időszakot. Nem a részletekből, hanem a maguktól feltáruló összefüggésekből érteti meg, hogy mi ez az egész, nem is csak Afganisztánt érintő helyzet. Nem csak, hogy ki áll szemben kivel, de az is, hogy mi áll szemben mivel.
A tízezrek által ellepett repülőtér kifutópályáját a csekély létszámú hátrahagyott katonaság nem tudta tartani, a tálibok ígért együttműködése a le- és felszállást akadályozó tömeg halomra lövéséből állt, a kapuk elé kényszerített tömeg napokig állt összezsúfolódva, miközben magában Kabulban megkezdődött a lakosság életének tálib elképzelés szerinti átszervezése (törvénynek saría, nőknek munka és tanulás helyett burka, pofát befogni vagy meghalsz). 124 ezer embernek sikerült mindettől megszabadulnia.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
