Dokumentumfilm

A rendszer mosolya

Jamie Roberts: Menekülés Kabulból

  • 2022. november 16.

Kritika

Ebben az amerikai haderő afganisztáni jelenlétének utolsó két hetét, az evakuálást taglaló, felkavaró dokumentumfilmben nem tekintik át az események politikai vonatkozásait. Nem részletezik a történelmi kontextust.

Nem ítélkeznek az ország megmaradt (relatíve) demokratikus részének vagy legalább a fővárosnak a védelmét meg sem kísérlő afgán haderő és az országból elsőként elmenekülő kormány saját népét kiszolgáltató gyávasága felett. Nem mondják el századszorra is, hogy mi a Talibán. Ez a film kizárólag a kabuli repülőtéren történtekre koncentrál, az emberekre, akik átélték ezt a pokoli időszakot. Nem a részletekből, hanem a maguktól feltáruló összefüggésekből érteti meg, hogy mi ez az egész, nem is csak Afganisztánt érintő helyzet. Nem csak, hogy ki áll szemben kivel, de az is, hogy mi áll szemben mivel.

A tízezrek által ellepett repülőtér kifutópályáját a csekély létszámú hátrahagyott katonaság nem tudta tartani, a tálibok ígért együttműködése a le- és felszállást akadályozó tömeg halomra lövéséből állt, a kapuk elé kényszerített tömeg napokig állt összezsúfolódva, miközben magában Kabulban megkezdődött a lakosság életének tálib elképzelés szerinti átszervezése (törvénynek saría, nőknek munka és tanulás helyett burka, pofát befogni vagy meghalsz). 124 ezer embernek sikerült mindettől megszabadulnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”