Film

Egy zseni gyermekkora

Steven Spielberg: A Fabelman család

  • 2023. január 18.

Kritika

Spielberget szokták a világ legjobb filmrendezőjének is nevezni egyesek. Nagyon nem az, viszont az újabb kori, elsősorban amerikai filmtörténetnek, és a műfajra gyakorolt amerikai kulturális befolyás kizárólagossága miatt a világ filmtörténetének is csakugyan meghatározó, kifejezetten emblematikus alakja.

Nagyjából fél évszázaddal ezelőtt Coppolával, Scorsese-vel, Lucasszal és másokkal, az avítt hollywoodi műfaji filmezéstől elszakadni merészelő, az európai újhullámok, ázsiai filmek szemléletét integráló nemzedékkel indult, és azt az utat is járta végig, mint pályatársai, ki így, ki úgy: az elért és megérdemelt sikert követően előbb-utóbb mindannyian maguk mögött hagyták az izgalmas, újító szellemű alkotói szemléletet, s ugyanannak a Hollywoodnak (nevezzük az egyszerűség kedvéért így az amerikai mainstream filmet) váltak arcaivá, amelyet meghaladni akartak. Már, ha meg akarták haladni ezt a hollywoodoskodást egyáltalán. Vagy nem is? Utat nyitottak a független filmes látásmód érvényesülésének, integrálták a kortárs művészfilm eredményeit (látásmódját, dramaturgiáját, képi merészségét stb.) a mainstreambe – kiüresítve azokat, megágyazva, elsősorban Spielberg, napjaink infantilis szuperhősös baromságainak.

Spielberg most közönség elé bocsátott kvázi önéletrajzi anekdotafüzérét egy másik legnagyobb filmrendező jelenete zárja. Az ájult rajongással egyszersmind parodisztikusan megjelenített John Ford már-már beavatással felérő tanácsa, amelyet Spielberg ifjú titán alteregójának ad – Mester okítja zöldfülűt, épp csak taslit nem ad –, egyszerre nevetséges és tanulságos. A tanács veleje: a film semmi más, merő hatás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.