Nora iskolába megy. Az idegen közegben nem számíthat negyedikes bátyja segítségére, mert az a felsős fiúk barátságáért megtagadni is kész őt. Azok viszont, meglátván a gyengeségét, megalázzák, molesztálják folytatólagosan. A saját beilleszkedésével küzdő Nora a felnőttektől kér segítséget, ám azok nem értik a problémát, vagy ha értik, nincs eszközük megoldani. A tanév végére a bátyjával együtt kiközösített Nora nemcsak a betűvetést sajátítja el, hanem a közeg kegyetlen törvényeit is. A báty talál valakit, Nora egyetlen fiú barátját, akit ő verhet, megtorolván szenvedéseit. Bezárul-e a bántalmazás ördögi köre vagy erősebb a testvéri szeretet? – ezzel a kérdéssel zárul ez a szerény, de számos (többek közt egy cannes-i) elismerésben részesített belga film, Laura Wandel munkája. Az év valószínűleg legjobb filmje szemléletileg és formailag is különb a manapság (a „művészfilmek” körében is) divattá vált zsibvásáros hatásvadászattól. Egy hatéves gyerek (a valószínűtlenül tehetséges Maya Vanderbeque) szűk látószögű, de a lényegre érzékeny tekintetével néz és láttat egy egész világot (az eredeti cím is ez: Un monde) – mindig a kislánnyal vagyunk, azt látjuk, amit ő: ez kifejezetten bravúros rendezői megoldás.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
