A Párizs egyik fiktív külvárosában kitörő fiktív lázadás, amelynek során testvér testvér ellen fordul, nagyon is valóságos problémára, a multikulturalizmus ideájának csődjére, az ennek következtében szétszakadó társadalomban fortyogó indulatokra reflektál. Ám – a cannes-i aranypálmás Ladj Ly közreműködése ide, két velencei díj oda – a koncepció annyira nagyképű (görög dráma bevándorló háttérrel), a forgatókönyv annyira konstruált, a politikai síkon megrekedő üzenet annyira direkt, hogy nehéz nem arra gondolni: az eddig reklámokat és videóklipeket, továbbá egy zavaros thrillert és egy átlagos vígjátékot rendező (már nem is olyan) ifjú Gavras végre szeretne felnőni a társadalmi igazságtalanságok feltárása, megjelenítése és elemzése iránt elkötelezett, legendás apjához (ti. Costa-Gavrashoz). Még ha ehhez a nagy divatmárkák után fel kell is fedezni (meg felhasználni) a külvárosok valódi nyomorát.
A másik viszonyítási pont Ladj Ly, s az ő Nyomorultak című filmje 2019-ből: tulajdonképpen ennek fináléját rendezi meg újra Gavras, csak nem vesztegeti arra az időt, hogy fel is építse az odáig vezető utat. Itt is egy kiskorú esik áldozatul a rendőri brutalitásnak, s ez indítja el a többé le nem csillapítható erőszakhullámot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
