Az új imám megválasztása elvileg a teológus sejkek feladata, ám az arab tavaszt követően rövidesen újra diktatúrává rendeződő államhatalom elérkezettnek látja az időt, hogy az egyetem fölötti ellenőrzést (is) megszerezze. Kell egy beépített ember.
Minden, saját népe ellenében kormányzó hatalomnak szüksége van besúgókra. Nincs nyomorultabb élethelyzet a kettős életet élni kénytelen, és két irányból is fenyegetett spicliénél. A besúgó c. sorozatra emlékeztet ez a svéd (naná, majd egyiptomi!) film, a kettős identitású (félig arab) Tarik Saleh munkája. Mindkettő egy egyszerű közegből tanulni érkezett fiatal behálózásával indít, mindkét diákot az egyetemeken zajló folyamatok manipulálásával bízzák meg. Ám míg „Gergőnek” egy ellenzéki csoportba beépülve kell befolyásolnia a rendszerváltás folyamatait kisebb hátrányokat elkerülendő, és végül azokkal a célokkal azonosul, amelyek elérését gátolni küldték, addig az egyetem legfőbb vezetőjének megválasztását egy idő után saját elgondolása szerint, éppen a nyilvánosság felhasználásával befolyásoló „Adam” az életéért küzd, és az őt láb alól eltenni kész hatóságokkal tudatosan működik együtt (teológiai példázattal győzve meg az egyetem vezetésére valójában méltó, ám háttérbe szorított sejket), a kisebbik rossz, a zavargások elkerülése érdekében. A bonyolult összefüggéseket tömören megragadni képes film zárlata teológiai értelmű is: a tiszta életért szegénységgel kell fizetni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
