TPP

A néhány éve a Szerzők c. munkájával sikeresen debütáló Joachim Trier második filmje valódi lidércnyomás. De nem azért, mert egy öngyilkosság előtt álló fiatalember utolsó napjának története, s nem is azért, mert a film alapjául szolgáló kisregénynek csakugyan ez a címe (Lidércnyomás - amelyből mellesleg Louis Malle már készített egy új hullámos filmet '63-ban).

Jean-Paul Jaud néhány évvel ezelőtti - elég vitatott - dokumentumfilmjében egy provanszál falu polgármestere bevezeti a bioétrendet az iskolában, előnyben részesítvén a környékbeli gazdák termékeit - az alkotó egy éven át követte az intézkedés keltette konfliktusokat.

Egy thrillert két dolog tesz eladhatóvá. Vagy a jó sztori, amelyben minden autós üldözés, minden torkolattűz a fordulatos történet kibontakozását szolgálja; van felderítendő rejtély, vannak feltáruló összefüggések - egyszóval a film modellezni képes egy világot, ahol az emberi törekvések, indulatok, érdekek valóságosak. Vagy pedig van egy(-két) magával ragadó színész, aki, még ha nem művel is emberfeletti dolgokat, csak néz, csak hallgat, de mindent elhiszünk neki - főleg azt, hogy az ő törekvései, indulatai, érdekei is valóságosak.

Rájár a rúd Mr. Kippsre, az ügyvédbojtárra. Fiatalon özvegyült meg, egyetlen kincse kisfia, akitől sűrűn elszólítja a kötelesség: most is a múlt századelő Angliájának egy alig civilizált vidékére, holmi ingatlanügyeket rendezendő. Ám az örökké esős-ködös, tengerparti falucskától látványosan elkülönülő épületet rettegik a helybéliek;

Dehogyis Mark Wahlberg itt a főszereplő, dehogyis a rettentő sok pénz, ami majd a mestercsempész markát üti, ha az utolsó és csakis a szigorúan kényszerítő körülmények miatt, sőt kifejezetten védtelen nő és ártatlan gyermekek megmentése céljából kivitelezett akciója szerencsés véget ér.

A mű aranymetszés-pontjában egy hozzávetőleg nyolcperces jelenet áll. Egyetlen beállításban, frontálisan látjuk egy esőverte autó szélvédőjét, amelyen olykor átsejlik egy süketnéma házaspár veszekedése, amelyet azonban így nemcsak nem látunk, de nem is hallunk:

Ezzel az ostoba magyar címmel talán azért bünteti a forgalmazó a filmet, mert vagy teljesen félreérti az egészet, vagy mert több nézőt vár a (potenciális érdeklődőket inkább elriasztó) pornós címtől.

Szép, literátus film. Gondosan tervezett díszletek, jelmezek, akkurátusan megírt forgatókönyv szolgálja a "nagy ember esendő élete" kategóriás elmélkedés kulturált kivitelezését.

George Clooney emberbarát, sokat tesz a békéért, filmrendezőként állást foglal a jó ügyekért, amit nem lehet eléggé értékelni. Bizonyára jó színész is, csak nem látszik rajta.

Az ember, ha hamburgerre vetemedik, szemet huny a gyanús eredetű húsnemű, a felfújt tészta és az adalék anyagok sokasága felett, és a hozzá dukáló, pofátlanul egészségtelen barna italtól sem várja el egy nemes bor bukéját.

Ritka az olyan szkeccsfilm, aminek minden epizódja emlékezetes.