A francia felnőttek a burkolt vagy nyílt xenofóbia vagy a támogatás, befogadás olykor a hatóságokkal szemben is vállalt formái közt választhatnak - a kiskamaszok viszont minden oldalról csak elszenvedői a helyzetnek. Fel is lázadnak ellene. Első szerelmüket élő főhőseink és velük életre-halálra szövetkezett barátaik egyszerűen eltűnnek, napokig maradva titkos helyükön, míg a hatóság nem mérsékli a bevándorlók elleni szigort. Ám ez az országos szenzációt generáló akció nemcsak a kényszerhelyzeteket, a kiszolgáltatott emigránsokat emberi mércével kezelni nem hajlandó hivatalosságot, de saját, szerető szüleiket is traumatizálja.
Nem volna ez rossz film. A gondosan összeválogatott gyerekszereplők hitelesek, van bennük valódi ártatlanság, nem megjátszott csibészség - vagyis élet. Semmi Timuréscsapata-fíling, semmi "mentsük meg az elkóborolt pingvinbébit" típusú negédeskedés. Az író-rendező ott követ el hibát, hogy szájba rág nyilvánvaló dolgokat, fölösleges és érdektelen narrációs ballaszttal terheli meg a komoly gyerekfilm törékeny szerkezetét (az eseményekre 2067-ből tekint vissza a két főhős), kijátssza minden kártyáját, magyarázatot ad arra, aminek sejtetése volt erőteljes. Filmje érzékeny, néhol kifejezetten költői világát maguk alá gyűrik az antirasszista közhelyek.
Az Anjou Lafayette bemutatója
